Dinoszauruszos kardigán

Tavasszal készült ez a dinoszauruszos kardigán, s most, hogy ismét használatba került, ideje megmutatni.
A végleges, elkészült változat jelentősen eltér attól, amit elsőre terveztem, például az elején szó sem volt dinoszauruszokról, hanem elefántokat szerettem volna rá. Azokat is belekötni a pulcsiba, de útközben kiderült, hogy a szürke fonalam nagyon rossz választás volt és szúr is rendesen. Így lett végül egy egyszerű, fentről lefelé kötött raglán ujjas kardigánja Szilárdnak, amire felvarrtam egy horgolt brachiosaurus-t és stegosaurus-t. ;)


A kardigán, hogy jó meleg legyen és tavaszi/őszi kabátként tudjon funkcionálni, kapott egy bélést. Ez Szilárd édesapjának egyik vastagabb pamut pólójából lett kiszabva, jó magas nyaki és széles ujjpasszéval, hogy a szúrós gyapjú ne érje Szilárd bőrét. A kabátka elejébe cipzárt varrtam.


Dinoszaurusz kardigán
Modell: saját
Fonál: teetee Pallas (80% gyapjú, 20% nejlon), Sandnes Garn Alfa (85% gyapjú, 15% mohair), 324g
Kötőtű: 5mm


Amúgy a rátett dinoszaurusz mintákkal azt értem el, hogy Szilárt minden újabb neki készülő kötésre mintát kér, s hogy ne legyen a dolgom egyszerű, pl. 3 fejű sárkányt, ilyet.

Tűpárna húgomnak

Húgomnak készítettem ezt a tűpárnát, ő márciusban ünnepelte a születésnapját. A Knotions magazin tavaszi számában bukkantam a mintára, s egyből megtetszett az ötlet.
Ez a fehér színű a második példány, az elsőhöz nem jó fonalat választottam, túl nagy lett, s ettől valahogy elvesztette a báját. Szerencsére ez a fehér vékony fonál jó döntés volt, igazi tenyérbe való darabka lett a tűpárnából.


Leveles tűpárna
Modell: Tricornu
Fonál: fehér: Garnstudio´s Fabel superwash gyapjúfonál (75%gyapjú, 25% poliamid), 5g, a kékhez: Novita Julia (50% gyapjú, 50% akril?), 12g
Kötőtű: fehér: 3mm, kék: 4mm


Ez pedig itt a kék változat. Szilárd kedves szórakozása a gombostűk betologatása:

Névnap és szekrény

Szilárd névnapját szerdán ünnepeltük, ennek örömére készítettem az alábbi apróságot neki.


Egy kiszsákot varrtam, amire a VERSES ZSÁK felirat került, bele pedig néhány kártya. A kártyák egyik oldalára mondókát írtam, a másikra pedig valami mondókához illőt rajzoltunk. A kártyákat fóliával bevontam, pár hete találtam az egyik boltban a laminálógépet, az eredeti ár negyedéért árulták, jó vásár volt.


Nagy örömünkre Szilárdnak nagyon tetszik a játék, ő húz egy kártyát a zsákból, anya meg valami vicceset mesél. A kedvenc a mozdonyos kártya (S-sz beh sok súly...), arra le-fel lehet szaladgálni. :)

Másik örömöm a varrószobai szekrény, azaz kettő is, ami elkészült. Szerintem annyira szépek lettek, hogy szívem szerint beülnék a szobába és csak azokat nézegetném. Az alapszínük ugyanaz, mint ami a falon van, de már az első rétegnél kiderült, hogy nem mutat jól, ezért vettünk egy kicsit sötétebb árnyalatot belőle, a szekrények teteje és a fiókok már ezzel lettek lekenve.


Ez rengeteget dobott az összképen, ráadásnak lecseréltük a régi ronda fogókat ilyen mutatós ezüst színűekre.
Sajnos már nem ez a kép fogad a szobában, mert miután gyönyörködtem egy sort, átpakoltam a másik sarokból és polcról az összes dobozt, zacskót ezekre, s hétvégén kezdődik ismét a festés.

Horgásztó

Szilárd karácsonyi ajándéka (a szánkó mellett) egy horgásztó volt.
A tavat anyagból varrtam, a falát vatelinnel béleltem ki, hogy szépen megálljon. Belülre, a falára hullámzó víz mintája került, 2 kis szigettel, pluszban rárajzoltam néhány virágot, madarat, halacskát, hogy ne legyen kihalt a táj...


Kívülre a HORGÁSZTÓ felirat került, ezt is átvarrtam, hogy szebben mutasson.
A horgászbotot vettük, ez egy hosszú erős fapálca, amire rákötöztem egy hímzőcérnát, arra pedig rávarrtam egy filcdarabot, amit pedig ráragasztottam egy mágnesre. Ez lett a csali.


A halakat StenSapa vágta ki egy vékony falécből. Az állatok orrát befestettem mágneses festékkel, jó vastagon, majd bekentem őket olyan fafestékkel, amit gyerekjátékokhoz is lehet használni. Szép színesek lettek, némelyik olyan, mint egy karácsonyfa. :)
Az ajándék 23. éjszakáján készült el, valahogy addig sikerült halogatnom. De megérte fennmaradni emiatt, Szilárd tetszését azonnal elnyerte a játék. S bár a horgászás konkrétan még túl összetett feladat neki, de a halakkal szeret játszani és azt is élvezi nagyon, ha mi pecázzuk ki őket a tóból.

Mosható pelenkák

Azt hittem, hogy ez a bejegyzés már sosem születik meg. Még októberben varrtam ezeket a pelenkákat egy ismerősöm kisfiának.
Négy pelenkabelső készült bébiplüssből és kettő darab 2 az 1-ben pelenka, amiknek a külseje PUL, a belseje szintén bébiplüss.


Egy másik ismerősöm kislánya is kapott egyet ebből a pelenkabelső fajtából. Mindegyik belsőhöz a Cuddlebuns szabásmintáját használtam fel, ha jól emlékszem változtatás nélkül, bikinicut szabással.

Függöny a konyhába

Egyik nap megvarrtam a függönyt a konyhaablakra. Nem volt nagy dolog, csak lent meg fent kellett visszahajtanom és levarrnom. De persze nekem ez nem megy ilyen egyszerűen, ugyanis az alját rossz irányba hajtottam és emiatt bontani kellett és újra beszegni. Hehe. Ez vagyok én.

Űrhajós sapkák

Korábban varrtam ezeket a sapkákat is, ennek az űrhajós sapinak a mintája alapján.
Az első darab bambusz-pamut anyagból készült, nagyon finom, puha anyag. Kitűnő volt az őszi hidegben kötött sapka alá, mivel nem túl meleg, de mégis véd, jól szívja az izzadságot.


Azonban ez az anyag annyira nyúlik, hogy kénytelen voltam egy másik, eggyel kisebb méretet gyártani belőle, a nagyobb ugyanis folyton elcsúszkált Szilárd fején.


Csak azt asztalra kifektetve néz ki idétlenül, pici fiamnak nagyon jól áll.


Persze ahogy jött a hideg, ezt le kellett cserélni olyanra, amit merinógyapjú anyagból varrtam.


Gyapjúból készült még 2 nagyobb méretű példány is, mindkettő ismerősök gyerekeinek.

Kiscsizmák

Szilárd első kiscsizmáját szeptemberben varrtam. Annak akkora lett a mérete, hogy a cipőjére is rá tudom húzni. Viszont cipőt ősszel még nem használtunk, vagyis igen, ilyen puha bőrcipőt, amire nem kellett ekkora kiscsizma. Ezért varrtam még egy pár csizmát, ugyanolyan anyagból, mint az előzőt, kisebb méretben. Azaz nem most készült ez a lábbeli, hanem már sok héttel ezelőtt. Azóta is szorgalmasan használjuk.


Egy kedves ismerősöm is szeretett volna a kisfiának ilyen csizmát és megkért, hogy varrjam meg. A méret hasonló lett, mint a legelső példány.


Egy barátunk azt mondta, hogy Szilárd lába úgy néz ki ebben a lábbeliben, mint a Mekk mester patája. Belenéztem a mesébe és tényleg. :)

Kapucnis pulóver

Az Ottobre újság egyik számában találtam rá erre a pulóver mintára. Rögtön megtetszett, csak először nem tudtam, miből lenne jó megvarrni.


Végül vékony, rugalmas frottír mellett döntöttem, s bár az újságban bélés nélkül szerepel, én azt is raktam bele, pamut trikó anyagból.


A minta szerint az ujján nincs passzé, de varrtam rá azt is, szerintem nagyon hasznos kisgyereknél ilyen hűvös időben.


A kész pulóvert mintha Szilárdra öntötték volna, tökéletesen áll. Jó melegnek tűnik a bélés miatt, s a kedvenc hordozós ruhává lépett elő, mivel nem csúszik fel Szilárd hátán, miközben a hátamra kapom a kendő felkötéséhez. A kapucni jól védi a nyakát, s a hossza is megfelelő, nem látszik ki mászás közben sem a dereka.

2 nadrág

Ez a két nadrág régóta vár bemutatásra, de nem sikerült elsőre normális képet csinálnom róluk, újabb fotókat pedig lusta voltam készíteni. A minap összeszedtem végre magam, épp mindkettő tiszta is volt, a nap is sütött, így használható kép született.
A fehér derekú nadrág rugalmas frottírból varródott, ezt csináltam elsőnek, s a másodikhoz a szabásmintán rögtön változtatásokat kellett végeznem. Ugyanis a nadrág török gatyónak néz ki Szilárdon, annyira buggyos lett. Ettől azért még csini benne. A derekához a passzét egy korábban készült lennadrágról szedtem le, annak ugyanis elkopott a térde az aktív használattól, viszont a passzé még jó állapotban volt.
A kék derekú nadrág plüssből készült, ennek már jobb lett a fazonja.


Éljen! Ezzel végre végére értem a hetek óta készen lévő, de még be nem mutatott kézimunkáimnak.

Tre-Hki-Tre

Gyermekem apja nyár végén rendelt tőlem egy táskát. Néhanapján Helsinkibe kell utaznia munkaügyben, ilyenkor gyakran visz magával laptopot is, s a laptoptáskájával sosem volt kibékülve. A kérés tehát egy laptoptáskára jött, elég határozott elképzelése volt a kinézetéről, konkrétan rámutatott a boltban egy táskára, hogy ilyet.
Együtt vettük az anyagot hozzá, a külső része egy elég erős vászonanyag, a belseje pedig világos lenvászon. Lemértük a laptopot, azután kezdődhetett a szabás.
Belülre került egy cipzáros és egy pici telefontartó zseb, kívülre pedig egy nagyobb, patenttal záródó zseb.


StenSapu viccelődött az elején, hogy a táska neve Tre-Hki-Tre legyen (Tampere - Helsinki - Tampere vasútvonal), s én ezt az ötletet nem hagyhattam ki. Feltűnő helyre azonban nem akartam rakni a jelzést, ezért a táska felső lapjának belső szélére került a címke.


(Senkit se tévesszen meg a képeken a zöld háttér, még szeptember elején készültek a fotók, azóta minden besárgult, s lassan levél sincs már a bokrokon, fákon...)

Még egy kiskabát

Egy blogolvasóm elkérte Szilárd kiskabátjának szabásmintáját, s beszélgettünk arról is, miből készült a kabát és ő miből tervezi megvarrni. Kordbársony kabátot gondolt varrni a gyermekének, ez a gondolat pedig nekem annyira megtetszett, hogy elkészítettem én is egy ilyet.


Az első kabátka elég vastag lett, melegebb őszi napokra talán túl vastag is, így ebbe csak egy pamut trikó bélést tettem.


A ferdepántot is lehagytam a széléről. Sose varrtam még ilyen béléses kabátot, izgalmas volt összerakni, az ujja varrása nem kis feladat volt. Valami rémlett, hogy varrónő húgom egyszer magyarázta, mit hova illesztünk, persze elsőre nem sikerült megcsinálni, bontanom kellett.


Két patenttal záródik az eleje, és az az elefántti minta került rá, ami a pelenkás és a hordozós táskán is szerepel.

Kiscsizma hordozáshoz

Múlthét vasárnap sétáltunk egy nagyot, Szilárdot StenSapu cipelte a kenderes Indioban, s mikor hazaértünk kiderült, hogy Szilárd lába teljesen átfázott. Törtük a fejünk, mivel lehetne ezt kikerülni, végül úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy ehhez hasonlót összehozni.
Anyagokat szerdán megvettem, 30c cm barna vízhatlan, szélálló anyagot és ugyanennyi polárt bélésnek.
Tegnap Szilárd akkorát aludt délután (3 órát, nálunk ritka, mint a fehér holló az ilyen), hogy készre tudtam varrni a csizmákat. Lefotóztam a készítését, hátha valaki más is kedvet kap hozzá.
Íme a hozzávalók, a kiszabott anyagok,


gumi, kapocs és fényvisszaverő csík.


A szabásmintához körberajzoltam Szilárd cipőjét, majd ehhez viszonyítva megrajzoltam a csizma testét is. A külső anyag testét két részbe szabtam, a polárbelsőt viszont egyben vágtam ki.


A fényvisszaverőket felvarrtam a barna anyagból készített csíkra.


Először a összevarrtam test részeit, majd erre rá a talpat.


A polárbelső hátulján hagytam egy kis rést, hogy a végén ki tudjam fordítani a csizmát a színére.


Amikor a külső testének alsó és felső felét részét összevarrtam, a fényvisszaverőket is berögzítettem.


A csizma tetején a külső anyag visszájára rávasaltam egy erősítő közbélést, ide kerültek a lyukak.


A varrógépemen van lyukkészítő funkció, de egy síma gomblyuk is megteszi.


Ezután a visszáján összevarrtam a külső és belső tetejét, majd a poláron hagyott lyukon keresztül kifordítottam. A tetejét leszegtem, majd befűztem a gumit mindkét helyre. Sajnos gumiból nem vettem eleget, így jövőhéten irány a rövidáru bolt.
A kész csizmák.

A polár bélés jó melegen tartja Szilárd lábát.

Kabát Szilárdnak

A múlt héten rájöttem, hogy akárhogy nézem, Szilárdnak szüksége van őszi kabátra. El is mentem szerdán a méteráruba, ahol elég gyorsan sikerült megfelelő anyagot választani. Nem akartam túl vastag kabátot, de béléseset szerettem volna mindenképp.


Csütörtökön délután, míg Szilárd aludt, kimásoltam a szabásmintát és kiszabtam az anyagot. Éjszaka aztán nekiestem a varrásnak, fél háromig ügyködtem vele, mivel az ujja sehogysem akart szépre sikeredni, de végül megoldottam a problémát. Gondoltam másnap befejezem, mikor Szilárd pihen, azonban szegénykém nem tudott sokat aludni, ugyanis a szomszéd bácsi fűnyírásba fogott.
Én épp a ferdepánttal bajlódtam, Szilárd pedig mindenáron az ölemből akarta nézni, mit csinálok, így együtt varrtunk. Persze utólag le kellett bontanom ezt a részt... Végül sikerült megvarrni, már csak a gombok hiányoztak hozzá. Még aznap késő délután elszaladtunk rövidáru boltba, így estére befejeztem a kabátot, most épp mosásra vár.


Szilárdot persze rávenni fotózásra igen nehéz, mint ahogy korábban is írtam már. Itt a képen épp megsértődött, mivel nem engedtem útjára, nem úgy ült, ahogy kellett volna, nem vágott megfelelő fejet...


Azért csak sikerült lekapni, méghozzá azzal a játékkal a kezében, amit csütörtökön fabrikált asztaloson StenSapu. Ugyanis az asztalos tanfolyam is beindult, StenSapu minden héten mehet fúrni faragni.


A héten postán is jött anyag. Nagyon megörültem neki, ugyanis 2 hónapja vártam rá. Még augusztus elején rendeltem meg mindkettőt, de mielőtt megkaptam volna a számlát, a bolt weboldalára kiírták, hogy betegszabadság miatt határozatlan időre zárva. A levelemre sem válaszoltak, hogy megkapom-e még az anyagokat, vagy már az a rendelés sem valósul meg. Mígnem 2 hete jött a válasz, a bolt tulajdonosa súlyos autóbalesetet szenvedett augusztusban, de már felépülőben van, így el tudja küldeni a rendelésem.
2x fél méter pamut vászon anyag jött. A baglyos minta sok finn mei tai kendőn szerepel, nagyon szeretem. Nem tudom mi készül belőlük, kendő, vagy Szilárdnak valami ruha, ez még a jövő titka.