De jó nekem

Még decemberben rendeltem ezeket a dolgokat, késve érkeztek meg, de szinte egyszerre. Jó érzés volt ennyi csomagot kapni pár nap alatt.
Először ezek a gyönyörűséges gyapjak érkeztek meg. Ah, annyira puhák és szépek, nagyon várom, hogy belefoghassak a fonásukba.


Egy finn cégtől rendeltem színmintákat. Nagyon szépek mind, de miután megérkeztek, kicsit jobban utánanéztem az áraknak és hát mit mondjak. Két és félszer drágább, mintha annál a cégnél, ahol a rokkát vettem (Angliából). A postaköltség sem olcsóbb itt helyben. A merinógyapjú eredete sem tiszta (nem szeretnék mulesing eljárással megkínzott birka szőrét venni). De azért jó nézegetni a gyapjúmintákat.


Végül pedig egy kis előfonal szürke finnbirkáról, sok szépeket olvastam erről a gyapjúról, de csak így előfonal formában tudtam hozzájutni. Mellé vettem egy kis selymet is, nagyon izgalmas, milyen lehet ezt fonni...


Fonás terén a helyzet változott, mostanában ritkán jutok a rokka mellé, s akkor ezt fonom (nem, nem bejgli, hanem a hagymahéjjal festett mözsi gyapjú):


A napfonal sárga része már kész, most készül a narancssárga szál. Közben megokosodtam a legújabb festős könyvemből, hogy milyen technikával kellett volna festeni a gyapjúszalagot. Na majd legközelebb.


S egy példa, hogy mostanában miért olyan nehéz a fényképezés ide a blogra. A fenti képen kevésbé, de a lentin már jobban látható, hogy egy hupikék törpikék is beszökött a képre,


majd követték őt a háziállatok is. Szilárd szívesen kiveszi a részét ezekből a dolgokból, hm.


Erről jut eszembe, kaptunk mi még egy csomagot magyarhonból is, méghozzá egy dinnyeszelettel és egy uborkával gazdagodtunk. Köszönet érte Gabinak!

Utolsó bejegyzés...

ebben az évben. Szólok előre, hogy csak a rokkáról fog szólni...
Hivatalos neve Ashford Traveller. Karácsony előtt egy héttel érkezett egy kisebb kartondobozban. Irány a bolt, fapácot kell venni hozzá, le kell kezelni, mielőtt összerakjuk. Ezzel rögtön el is megy 3 nap.


Vasárnap délután nekiesik StenSapa és Szilárd segítségével végre összerakja.



Ebben a fázisban kiderül, hogy az ékszíjat kihagyták a csomagból, én pedig kétségbeesem, hogy akkor most addig nem tudok fonni, míg meg nem kapom a hiányzó alkatrészt? Rövid keresgélés a neten, hogy kiderüljön, miből van az az ékszíj, végül kipróbálunk egy pamutfonalat és tadaaam, működik!
Gyorsan-gyorsan, ide nekem azonnal egy gyapjúdarabot, had fonjam meg!
Huh, a videókon sokkal könnyebbnek látszik, mikor a lábamra figyelek, nem tudom a kezemet kontrollálni és fordítva. Ez az eredmény, nem is olyan rossz, kb. 3 méter hosszú, 2 ágú fonal:


Előkeresek egy csomag merinói gyapjút, hú, ezzel már sokkal könnyebb, szépen csúszik, nem szakad.


Megfonok két bobbinra valót, szép vékony lett.



Aztán 2 ágúra fonom, így lett belőle majd 100g fingering vastagságú fonal (190m/50g).



Tetszik, finom puha.


Előveszem az előfonalat, amiből Revontuli kendőt terveztem annak idején, amikor még az orsóval fontam. Készül belőle 40g 3 ágú (navajo-3ply, DK vastagságú) fonal, a baloldali kép. A jobboldalin 90g, aran vastagságú, 2 ágú fonal van, ugyanebből az előfonálból.



Végre bele merek fogni a BFL gyapjamba, amit a kézimunkás vásáron vettem. Ritarenata igazad volt, tényleg szinte megfonja magát ez a gyapjú, a fonás minden perce élvezet. Ezt is navajo technikával 3 ágúra fonom, így DK vastagságú lett, összesen 55g és 126m.



Ekkor előveszem a Mözsön vásárolt 1kg gyapjút és gondolkozom, hogyan tovább. Jó lenne színeset fonni, így szépen befonom a festéshez a gyapjúszalagokat és kettő szalagon kipróbálom a növényi festést.


Hagymahéjjal narancssárgára és sárgára festem őket, s reménykedek, hogy nem nemezszalag kerül elő a fazékból. Kicsit megviseli a gyapjút a festés, de nem reménytelen a helyzet, azt hiszem beszerzek egy gyapjúfésűt, hátha segít rajtuk. Addig is fonom őket, ki bír várni. Elég fárasztó, hüvelykujjam megfájdul gyorsan, de majd sokat pihentetem.



Közben elkészül ez a kendermagos 2 ágú, a szürke színű finn birka gyapja, a fehér pedig magyar merinói gyapjú, összesen 71g, vastagsága 171m/50g.


Ennyi röviden az elmúlt 2 hét, persze ez a fonalmennyiség nem jöhetett volna létre, ha férjem nincs szabadságon. Ráadásul nem gondoltam volna, hogy Szilárdot nem igazán fogja érdekelni a rokka, azt hittem, hogy mellette nem tudok majd fonni, de nincs így, nagyon vigyáz rá és a gyapjúra is (a kézi orsó alól nem lehetett kicsalogatni és a gyapjúszálat is mindig csapkodta). Persze már ő is gyönyörűen tud rajta pedálozni, akár háttal a rokkának is. :)

Azt hiszem, hogy itt nem fogok mindig beszámolni az elkészült fonalakról, de a ravelry-re a stash-ba mindet felteszem, ha valakit érdekel, ott megnézheti őket. Kirakok az oldalsávba egy ravelry-s linket, aminek a segítségével könnyebb odatalálni.

Végül pedig:

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!

Vásárban jártam

Múlt héten volt a tamperei kézimunkás vásár, amit minden évben megrendeznek a helyi óriási sportcsarnokban, már tavaly is beszámoltam róla. Kicsit utána néztem, idén 31 ezren látogatták meg a 3 nap alatt, ez volt a 14. alkalom, hogy megrendezték.
Én ismét pénteken mentem, férjem pedig bevállalta Szilárdot erre az alkalomra (bevitte a munkahelyére és büszke apaként mindenkinek bemutatta a gyermeket). Jó döntés volt ez a nap, mert rendesen lehetett mozogni, nem volt akkora tömeg, hogy ne férjek oda bármelyik árushoz. Biztos öregszem már, hogy nincs akkora türelmem egy ilyen eseményhez, de most szinte csak végigszaladtam a sorok között, koncentrálva arra, hogy észrevegyem a számomra fontos árusokat. :) Így is legalább másfél óra volt, mire végigértem, s akkor kezdtem újra, hogy a kinézett fonalakat megvásároljam. A vásárban általában mindent meg lehet vásárolni, ami a kézimunkához kapcsolódik, legyen az alapanyag vagy kész termék, tehát nem csak fonalakat, hanem faárut, ruhákat, gyöngyöket és így tovább. Programok is vannak, ezekkel most nem foglalkoztam, tavaly is csak a rokkán fonó hölgyet néztem meg, most sajnos nem találtam ilyet.

Akkor lássuk, miket vettem. Szilárdnak is megvolt az elképzelése arról, hogy mi látszódjon a fényképen:


Néhány kötőtűt vettem, sok fonalat és pár méter anyag is belekerült a szatyromba. Emellett sok festéshez szükséges alapanyagot, de azok most nem szerepelnek a fotón.


Az alábbi képen láthatóaknak örülök a legjobban. Fél kiló natúr színű gyapjúfonal, finn juh szőréből, ebbe rögtön szerelmes lettem és annyira olcsón adták, hogy szívem szerint felvásároltam volna az összeset. Kicsit bök, de csak annyira, amennyire egy ilyen fonalnak illik is, megfestem majd magamnak és csodaszép zoknikat fogok belőle kötni!
Találtam fonni való BFL gyapjút, nem tudtam otthagyni, annyi szépet hallottam már róla.
A barna gyapjúfonal észt márka, Evilla a neve. Ezzel már régóta szemeztem, de most találtam is egy mintát, amihez ez a fonal ajánlott, így nagy volt az örömöm, hogy belebotlottam a vásáron.
A fonalak alatt egy lenből szőtt gézszerű anyag van, amit beszegve kendőként lehet használni, gyönyörű zöld a színe. Ezt is a vásárban találtam és engedtem a csábításnak.


A vásár után is fonalakat mentünk venni. Leárazás volt a boltban , ahova vásárolni járunk, így megfelelőnek láttam az alkalmat megvenni StenSapa pulóveréhez a készletet, emellett pamut és alpakka fonalakat szereztem be festéshez.


És akkor most elmondhatom, hogy ahelyett, hogy az évet pozitívan zárnám fonalfogyasztás szempontjából, megint minden fiók és szekrény fonalgombolygokkal van megtömve...

All shawl és előfonál

Nagyon régen mentettem el magamnak ezt a mintát, aztán sokáig eszembe sem jutott, mígnem Nöné májusban bemutatta a saját példányát. Tudtam azonnal, hogy nekem is kell, mihamarabb. Végül augusztusig ért a gondolat, amikor is visszajöttünk Magyarországról a meleg nyárból ide, a hidegbe. Mert hideg volt és fáztam minden este, mert persze fűtés az nincs augusztusban (még jó), és a kinti 15 fok által a lakás is hűlni kezdett.
Először nem tudtam, hogy miből legyen, fonalat venni nem akartam, bár ennek a gondolatnak mindig nehéz ellenállni... Végül rájöttem, hogy kitűnő mód apasztani az előfonál készletemen ennek a kendőnek az elkészítésével. Gyorsan meg is lett, mivel az előfonalam jó vastag, 7mm-es horgolótű kellett hozzá.
Ment bele mindenféle szín, mert nem is sejtettem, hogy ez ennyi fonalat meg fog enni, így a tervezett 3 helyett 5 féle szín került bele (bár a képen nem látszik, a nyakánál sötétzöld, a szélénél pedig fekete színű). Így is a szélén variálnom kellett, mert különben nem lett volna elég a befejezéshez a fonál.
Ment egyből a mosásba (mosógépben, kézi mosás programon), így egy kicsit összébb ment, nincs olyan lágy esése, viszont csodásan melegít. A kifeszítése nem volt egyszerű, habtapira szoktam az ilyeneket, de ez a kendő alig fért rá.


Első All shawl kendőm
Modell: All shawl (Rav link)
Fonál: finn birka előfonala (100% gyapjú), 251g
Horgolótű: 7mm

Cicanadrág

Szilárdnak van két "gyári" gyapjúpelenkája, amiket harisnya helyett is használtunk télen. Nagyon szeretem őket, mert jó magas a derekuk, a lábszár részük pedig jó hosszú volt, amíg ki nem nőtte őket. Vagyis még mindig felmegy rá, használatban is vannak néha, de már bokavillantó mind a kettő. Ez pedig nem előnyös tulajdonság, főleg kendőben hordozott gyermeknek nem, mikor a hidegben kilátszik mindkét lábszára.
Gondolkodtam, hogy vegyek-e nagyobb méretet, de végül lemondtam róla. Először varrni készültem valami hasonlót (őszre mindenképp fogok is), aztán mégis a kötés mellett döntöttem.
A fonálkészletemből került elő az az előfonálmaradék, amiből még réges-régen kötöttem egy takarót Szilárdnak. Ez a fonál elég vékony volt egy tavaszi nadrághoz és bőségesen volt még belőle.


A minta saját, a szárán pedig néhányszor fogyasztottam, hogy szűk legyen végig. Hogy megfelelő legyen a bőség, Szilárd felpróbálta párszor a kötés során, most épp tetszett neki a dolog.


Valami hihetetlen édesen áll rajta amúgy, ezért ez a sok kép, nem tudtam kiválogatni, mindegyiken imádom a formás lábait. :)
Egyetlen dolog nem sikerült túl jól, a dereka nagyon bő, a passzé részen semmi tartása nincs a fonálnak. Eddig egyik előfonál sem viselkedett így, nem is értem, talán túl vékony hozzá a fonál? Szerencsére így is tudjuk használni, mivel a belefűzött madzag megfogja. S annak ellenére, hogy nagyon vékony a nadrág, a pisit szépen megfogja, kiválóan teljesít használatban.


Cicanadrág
Modell: saját
Fonál: svéd előfonál (100% gyapjú), 75g
Kötőtű: 4mm

Egyujjas kesztyű

Az ujjatlan kesztyűn felbuzdulva azonnal belefogtam egy egyujjasba. Könnyű volt, mert megvoltak a méretek, csak egy-egy ujjat kellett hozzákötnöm.


Valami mintát is akartam rá, hogy ne legyen olyan unalmas a végeredmény, s mivel a csiga nagyon tetszett Szilárdnak, így erre is az került. Először kimostam a kesztyűt 40 fokon, így megfelelő méretűre összement, majd nemezelőtűvel rögzítettem a csigabigát.


Egyujjas kesztyű
Modell: saját
Fonál: Novita Wool (100% gyapjú) és Pirtin kehräämö előfonala (100% kezeletlen gyapjú), összesen 31g
Kötőtű: 3.5mm és 4mm zoknikötőtű

Pont akkora méretű lett, hogy alá még befér egy vékonyabb kesztyű, remélem így nem fog fázni Szilárd keze a kemény mínuszokban sem.

Ujjatlan kesztyű

Szilárd egyujjas kesztyűje már nem elég vastag ebben az őszi hidegben, ezért kötöttem neki egy vastag, ujjatlan kesztyűt, amit szükség esetén rá tudok húzni a vékonyabbra.
Mivel semmilyen mintám nem volt, így találomra készítettem el. A passzé része superwash gyapjúból, a kézfeje pedig előfonalból készült. Kimostam 40 fokon, így az előfonalas rész kicsit összenemezelődött és egy picit összement.


Ujjatlan kesztyű
Modell: saját
Fonál: Novita Wool (100% gyapjú) és Pirtin kehräämö előfonala (100% kezeletlen gyapjú), összesen 28g
Kötőtű: 3.5 mm zoknikötőtű

Mivel Szilárd már nagyfiú :), aki ügyesen használja a kezét, ezért ez a kesztyű szerintem csak alváshoz lesz megfelelő. Bele is fogtam gyorsan egy egyujjas változatba, a pár egyik fele kész van, a másik is félig elkészült már.

Folyt. köv

Találtam még pár képet a blog előtti időkből.

Ez a kiscipő előfonalból készült, jó hasznát vettük ősszel, mikor már hűvösebb volt és még belefért Szilárd lábikója. Az ugyanis gyors tempóban nőtt, így hamar kellett nagyobb méretű cipőt készítenem.


Ezt a kesztyűt már a kórházból hazafelé felavattuk. Icipici a mérete, pár hétig volt csak jó Szilárd kezére. Ha jól emlékszem, gyapjú-selyem keverékből áll a fonal.


Anyukám szülés után eljött hozzánk egy hónapra, ezalatt az idő alatt mindenféle jó dologgal lehetett foglalkozni a babázáson kívül, ugyanis teljes kiszolgálást kaptam. :) Előkerült a kötőtű és egy gyapjúfonal is.


Itt már a kész nadrágban látható Szilárd. Ó, de picike volt még, ez a kép kb. 4 hetes korában készült.


Anyukámmal megnéztük a város érdekesebb helyeit, így ellátogattunk a Näsinneula toronyba is, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. Akinek jó a szeme, láthatja, hogy hárman vagyunk a képen...

Nincs fényképezőm

Nincs fényképezőm (bár fényképeznivalóm sincs), így azt találtam ki az egyik este, hogy felrakok pár képet azokról a dolgokról, amik még a blog elindulása előtt születtek.

Bár nem terveztük Szilárdot kiságyban altatni, vagy legalábbis az elején nem, mégis vettünk egy ágyat, hiszen kiságya kellett hogy legyen. :O Aztán ezt az ágyikót kicsit melegebbé, otthonosabbá akartam tenni, ezért kapott egy baldachint.
Hogy kék lett, annak nem az volt az oka, hogy fiút vártunk, hanem nem találtam semmilyen szép zöld :) anyagot a méteráruban. A kiságyban a szépen kimosott, kivasalt babaruhák várták babánk érkezését.


Mivel sok anyag kimaradt a baldachinból, így az alábbi doboz is kapott ruhát. A finn államtól minden anyuka kap egy babacsomagot, ami egy ilyen a kartondobozban érkezik. Magának a doboznak is van rendeltetése, a kezdeti időkben babaágyként funkcionálhat (matrac is jár hozzá). A lakásunk 2 szintes, így jó ötletnek tűnt befogni ezt a kezdetleges ágyikót, viszont nagyon csupasz volt, ezért varrtam neki huzatot.


StenSapu is kivette részét a készülődésből, csinált egy bölcsőt,


s egy pelenkázóasztalt, amit később polccá lehet alakítani. A bölcsőben Szilárd keresztanyja által varrt pingvinek üldögélnek (StenSapa nagy Linux rajongó, ilyet kért kisbabájának).


Pelenkákkal is készültem szülés előtt, bevásároltam tetra pelusokból,


és a varrással is próbálkoztam. Az első mosható pelenkák elég viccesen néztek ki, de ugye gyakorlat teszi a mestert.
(A felső képen szekrényben látható eldobható pelenkacsomag senkit se tévesszen meg :), az is a finn állam ajándéka volt, s azért van nyitva, mert a mosható pelenkákat ahhoz hasonlítottam, hogy megfelelőek-e méretre. Az eldobható pelenkák végül a védőnőnkhöz kerültek, ahol aztán valaki biztos elhasználta. :))


Ekkor még tépőzáras és snappivel záródó pelenkák készültek, sokat nem mertem varrni előre, mert mi van, ha nem megfelelő a szabásuk.


Kötöttem is, az első gyapjúnadrágok szintén rettentő bénára sikeredtek, jópárat nem is tudtunk használni.


A képen látható 2 alsó gyapjúnaci lett a kedvenc. Nagyon féltem, hogy kicsit lesznek, de nélkülük végül nem boldogultunk volna. Mindkettő előfonalból van, a kék újszülött méret, a sárga S-es. Imádtam őket, nagyon csinos volt bennük Szilárd.



Utolsónak egy kép a pingvinről, aki nagy szolgálatot tett, ő próbálta fel a pelenkákat, nadrágokat Szilárd születése előtt.