2011. március 4., péntek

Félcipő

Csak annyit szeretnék mondani, hogy félreértés, én nem járok félcipőben és lábszármelegítőben (még), mert odakint nálunk még így néz ki:


teraszunk ma délelőtt, a madáretetőhöz vágott út

Szóval az előző bejegyzésben szereplő cipő csak a díszlethez tartozott, így álmodozom én idebent a tavaszról. Ami szerencsére visszafordíthatatlanul közeledik, mert míg Magyarországon hó esik, nálunk száz ágra süt a nap, szerencsére elmúltak a mínusz húszak és napközben néha akár 3-4 fokra is felmelegszik a levegő! Már csak kb. két hónap és ez a hómennyiség elolvad és akkor én is felvehetem a félcipőim. :)

2011. március 2., szerda

Visszatérve a lábszármelegítő témára,

mikor elkészült ez a darab és először próbáltam fel, a tükör előtt állva azonnal tudtam, mi a teendő.
Beálltam hát a nappali közepére, féltérdre ereszkedtem, fejemet lehajtottam, majd egyre hangosabban dúdolva a dallamot, eltáncoltam ezt.
Férjem és gyerekem megrökönyödve nézték végig a műsorom, én pedig sértődötten vettem tudomásul, hogy páromnak fogalma sincs, mit akarok bemutatni. Mentségére legyen szólva, hogy mikor megmutattam a fenti videót, akkor sem kapcsolt egyből, mi ez (ezt talán még pozitívumként is felfoghatnám).


Saját festésű fonalból készült a lábszármelegítő, s a színátmenetnek köszönhetően még a csíkokkal sem kellett foglalkoznom. Ez egy régen festett fonal, egy darabig félkésznek volt nyilvánítva, mert a piros mellé szerettem volna valami más színt. Végül így maradt, s egyre jobban megtetszett az összhatás, mert annak idején a festetlen részre engedtem ráfolyni a festéklét, így az is kellemes halványpiros színt kapott.
Sokáig zoknit terveztem belőle kötni, de már örülök, hogy végül ez lett belőle. Van egy gyönyörű alpakafonalam, szintén saját festés, szintén piros, abból kötök egy vékony sálat a lábszármelegítő mellé.


Piri
Minta: saját
Fonal: saját festés (75% gyapjú, 25% poliamid), 112g
Kötőtű: 4 és 4.5mm