Nagyon szeretek

csomagot kapni. Főleg, ha a tartalma ilyen szívemet melengető :


Az ujjaim már nagyon bizseregnek, hogy megmárthassam a festéklében a fonalakat.
De nem csak nekem volt jó napom szerdán, hanem az egész családnak, mert egy másik doboz is érkezett, teli könyvekkel:


Egy kivételes (számunkra legalábbis) lehetőség adódott a nyáron, valaki felajánlotta az autója csomagterét csomagszállítás céljából. No nem ingyen, de mi megörültünk a dolognak, mert így is jobban jártunk, mint a postázással, vagy ha semmit nem hozunk.
Így hát míg otthon (Mo-n) voltunk, én aktívan jártam a könyvesboltokat és próbáltam minél több könyvet beszerezni az elkövetkező évre. Minden nyaraláskor szoktunk mesekönyvet vásárolni, de a bőröndök befogadóképessége határos és a súlyra is kell figyelni, mert néhány könyvvel máris ott vagyunk a megengedett súlyhatárnál.
De most! Csak a választék színvonala szabott határt, de így is sikerült beszerezni egy dobozni könyvet. Láttátok volna Szilárdot, ahogy pakolta sorban a földre őket, mind valamennyire már ismerős, de a két hónapnyi várakozási idő után mégis újdonság!


Idén beiratkoztunk a helyi könyvtárba is, míg otthon voltunk, ott találtunk rá erre a könyvre, amit sajnos nem lehet kapni. Ha valaki tudna segíteni a beszerzésében, nagyon megköszönném!

A múlt hétvégénk is nagyon kellemes volt, szombaton Helsinkiben kirándultunk. Egy hangulatos kézimunkás vásárban indítottunk,

Handu

Peikonpoika, Succaplokki

majd a nap hátralevő részét Suomenlinnán töltöttük. Kár, hogy csak most fedeztük fel ezt a helyet, nagyon jól éreztük magunkat, gond nélkül el lehetett volna ott tölteni egy egész napot.

Vásárfia

Másfél hete ismét vásárban jártam, kisebb fajtában, de így is sikerült csodaszép dolgokra bukkannom. Harmadik alkalommal rendezték ezt a vásárt a Tampere-házban, de én csak most hallottam róla először.
Kellemes társaságom volt a nézelődéshez, míg StenSapa Szilárdot terelgette otthon, én a húgommal kapcsolódtam ki. A fonalakat egy nagyon új fonalboltból vettem, a kiszolgálás annyira kellemes volt, hogy biztos, hogy máskor is fogok itt vásárolni. Zoknifonalakkal tértem haza, ráadásnak pedig egy könyvárusnál találtam egy nagyon szuper fonós könyvet.


Csalódás volt számomra, hogy tavaly egy zoknit sem kötöttem magunknak, igazából még idén sem, pedig annyi csodaszép zoknifonalat vásároltam az elmúlt évben. Megfogadtam hát február végén, hogy idén minden hónapban kötök egy zoknit magamnak vagy Szilárdnak (StenSapát nem hozzák lázba a kötött zoknik), bár először még anyukám fog kapni egyet, mivel neki is régóta ígérgetem a dolgot.
Zoknikötésre fel!

Frissítés
Kifelejtettem az imént a bejegyzésből, hogy odaát valami nagyon érdekes és izgalmas dolog van készülőben...

De jó nekem

Még decemberben rendeltem ezeket a dolgokat, késve érkeztek meg, de szinte egyszerre. Jó érzés volt ennyi csomagot kapni pár nap alatt.
Először ezek a gyönyörűséges gyapjak érkeztek meg. Ah, annyira puhák és szépek, nagyon várom, hogy belefoghassak a fonásukba.


Egy finn cégtől rendeltem színmintákat. Nagyon szépek mind, de miután megérkeztek, kicsit jobban utánanéztem az áraknak és hát mit mondjak. Két és félszer drágább, mintha annál a cégnél, ahol a rokkát vettem (Angliából). A postaköltség sem olcsóbb itt helyben. A merinógyapjú eredete sem tiszta (nem szeretnék mulesing eljárással megkínzott birka szőrét venni). De azért jó nézegetni a gyapjúmintákat.


Végül pedig egy kis előfonal szürke finnbirkáról, sok szépeket olvastam erről a gyapjúról, de csak így előfonal formában tudtam hozzájutni. Mellé vettem egy kis selymet is, nagyon izgalmas, milyen lehet ezt fonni...


Fonás terén a helyzet változott, mostanában ritkán jutok a rokka mellé, s akkor ezt fonom (nem, nem bejgli, hanem a hagymahéjjal festett mözsi gyapjú):


A napfonal sárga része már kész, most készül a narancssárga szál. Közben megokosodtam a legújabb festős könyvemből, hogy milyen technikával kellett volna festeni a gyapjúszalagot. Na majd legközelebb.


S egy példa, hogy mostanában miért olyan nehéz a fényképezés ide a blogra. A fenti képen kevésbé, de a lentin már jobban látható, hogy egy hupikék törpikék is beszökött a képre,


majd követték őt a háziállatok is. Szilárd szívesen kiveszi a részét ezekből a dolgokból, hm.


Erről jut eszembe, kaptunk mi még egy csomagot magyarhonból is, méghozzá egy dinnyeszelettel és egy uborkával gazdagodtunk. Köszönet érte Gabinak!

Érzem a

tavasz illatát a levegőben. Pénteken egész nap száz ágra sütött a nap, a levegő meleg volt, az ég kék. S bár az udvarunkban még legalább 30 centiméteres a hóréteg, érzem, hogy nemsokára itt a tavasz. Ennek örömére ellátogattunk a könyvtárba s ezzel a könyvhalommal térünk haza:


Szabad találgatni, milyen terveim vannak a nyárra, mivel foglalkozik az összes kikölcsönzött könyv...

Tilda

A legújabb szerzeményem egy Tildás könyv.


Régebben nézegettem Tildás blogokat, de valahogy nekem nem annyira jön be ez a hangulatvilág. Mégis, mikor a kézimunkás könyvklubból jött az ajánlat, hogy ezt a könyvet megvehetem jó áron, rákerestem a neten, mit tartalmaz, megérné-e megvenni. Végül a vásárlás mellett döntöttem.
Tegnap megérkezett postán, először el is felejtettem, este vettem észre a kibontatlan csomagot az asztalon.
Leírom, hogy zajlott le a könyv átlapozása:
Aha.
Aha.
Hmm.
Ez jó!
Hú, de jó.
De szuper!
Egyre csak jöttek a jobbnál jobb ötletek, minták, nem győztem ámuldozni. Készítettem néhány képet, miket szeretnék elkészíteni a könyvből, de csak kettőt rakok be ide, kedvcsinálónak.
Magamnak (vagy ajándékba is akár) ilyen kis táskát:


Szilárdnak ilyen macit:

Piros-fehér-zöld. Meg egy kis szürke

Elkészültem egy újabb zoknival, ezúttal magamnak.
A fonalat még korábban vettem hozzá, ez egy őszi kiadása ennek a márkának, piros, fehér és zöld színek váltakoznak benne s egy kis szürke is előtűnik néha.


Piros-fehér-zöld zokni
Modell: saját
Fonál: Novita Nalle Four Seasons (75% gyapjú, 25% poliamid), 82g
Kötőtű: 3.25mm zoknikötőtű


A gombolyagban 150g fonál volt, így maradt még annyi belőle, hogy tudok egy másik, rövidebb szárú zoknit is kötni. Nem is bánom, ugyanis egyáltalán nem volt jó ötlet a passzé mintát folytatni a zokni lábfején is, a színek valahogy nem mutatnak annyira jól így. Ezért a következő párat simán kötöm (az első darabból már kész van kb. 30 sor), csak egy kis passzéval a szélén.

Nálunk amúgy szükség is lett gyapjúzoknira, ugyanis 2 napja fagy odakint. Ma reggel ez a látvány fogadott a kertünkben:


A szomszéd háztető is fehérlett szépen, pedig az alapszíne fekete:


Szilárd téli overállját már hétvégén bevetettük. Az alapfelszerelés egy kinti félórához:



Könyvet is kaptam a héten, postán érkezett egy régebbi rendelésem, a címe Folk knitting in Estonia. Ez is Nancy Bush könyve, s még egy zoknikötős példánynak is jönnie kell a közeljövőben.
Szép könyv, de a modellek annyira nem nyerték el a tetszésem.


Azért található benne pár szép minta:

Könyvek

Teljesen elfelejtettem bejegyzést írni a legutolsó könyvszerzeményemről, bár néhány korábban készült kézimunka is bemutatásra vár még. Előttük azonban a könyvek.
Ebben a blogban (ajánlom, csodás dolgokat köt a nő) olvastam először Nancy Bush-ról, méghozzá ebben a bejegyzésben. Hozzáláttam az író könyveinek kereséséhez, és sikerült is egy finn aukciós oldalon elég jó áron hozzájutni az alábbi példányhoz, a címe Knitting vintage socks.


24 zokniminta található a könyvben. Nehéz volt választani, melyiket emeljem ki közülük, mivel több nagyon szép minta van a könyvben.


Már csak időt kellene találni a zoknikötéshez...

Az alábbi könyvet tegnap kölcsönöztem a könyvtárból, ugyanis nem találtam sem a saját könyveim között sem a neten megfelelő mintát. Szilárd takarójáról van szó, amihez még januárban vettem meg a fonalat. A mintát is kinéztem akkor, bele is fogtam a készítésébe, kb. 30 cm született meg a takaróból a 9 hónap alatt. Valahogy sehogysem tudtam rávenni magam, hogy tovább kössem. Rájöttem, hogy mégsem tetszik ez az ostyaminta annyira, hogy még 100 cm megkössek vele, így 2 napja a takaró lebontásra ítéltetett. Az elmúlt egy év ugyanis rávezetett, hogy bátornak kell lennem és ha valami nem tetszik, akkor érdemes lebontani és mást kipróbálni. Jobban járok, mintha egy félkész munka áll a szekrényben évekig és sose készül el (ami nálam elég jellemző volt).
Azonban nem tudtam, vagyis még most sem tudom, milyen legyen az új minta. Abban biztos vagyok, hogy csipkemintát szeretnék, s a takaró nagyobb lesz, mint amekkorának először terveztem.
Hát ezért buszoztam be tegnap a városba, végignéztem a könyvtárban az összes kötős könyvet, szerencsémre ez a példány a polcon volt.


Több, mint 300 kötésminta található a könyvben, ebből 125 csipkeminta, nagy örömömre. Most már csak választani kellene. Kipróbálom majd a legszimpatikusabbakat, s meglátjuk, melyikre esik a választás.