2012. június 28., csütörtök

Ez lenne az az este

Ez lenne az az este, amikor feltenném azt a bejegyzést, amit egy éve írok a fejemben. Részletesen leírnám a dolgok hátterét, az élményeimet, hogy mi vezetett ide, hogy hogyan éltük meg a döntést.
De végül nem fogom feltenni. Nem fogom, mert késő van, mert fáradt vagyok az elmúlt napok, vagyis inkább hetek pörgésétől, mert eszembe nem jut semmi abból, amit szerettem volna. Azt sem tudom, hogy számít-e, hiszen tök mindegy, honnan írom (vagyis mostanában nem igazán írom), amit ide írok. Hogy hol kötök vagy horgolok, vagy varrok, vagy akármi.
Viszont elsiklani sem akarok a dolog felett, hiszen ez számunkra olyan óriási élmény és változás, annyi izgalommal és örömmel, és még mennyi félelemmel teli esemény. Költözünk. El Finnországból (tudom, vannak itt olvasók, akik még azzal sem voltak tisztában, hogy innen írok), messze délre. Napsütötte, meleg délre. Tegnap elment a telepakolt kamion, holnap elrepülünk mi is.
Nehéz nap volt a mai, búcsúzásokkal teli. Bár a vége olyan jól zárult, rengeteget nevettünk vacsora közben Z-vel, ráadásul francia étteremben. Ahol a fagyis desszertre robbanós cukorkát szórtak, tudjátok, ami a szájban pattog, milyen jó gyerekkori emlék.
Bocsássátok meg, ha a közeljövőben sem lesz itt túl sok bejegyzés, bele kell rázkódni az új életbe.
Addig is, akit érdekel, követhet ott.