2010. április 27., kedd

Lábszármelegítő

Tegnap annyira szép idő volt, hogy magamra húztam az összes, eddig le nem fényképezett kötött és horgolt dolgot, elsétáltam Szilárddal a közeli játszótérre s készítettem kb. 200 fényképet magamról. Szerencsére épp ebédidő volt, mármint a finneknek (mi nem 11-kor ebédelünk...), így üres volt a játszótér és a fényképezés nem jelentett gondot.


Ez a lábszármelegítő nem az én ötletem, de azonnal megtetszett, mikor rátaláltam, így meghorgoltam az egyik saját festésű nyersgyapjú fonalamból. Egyúttal próbára tettem a repülőtéri biztonsági embereket. Több blogban olvastam, hogy repülőn kötnek vagy horgolnak, ez nekem is mindig vágyam volt, hisz gyakran ülünk repülőn, ahol általában unatkozom. Azonban a szabályzatban benne van, hogy kötőtűt nem lehet felvinni a repülőre, emiatt én nem mertem megpróbálkozni a dologgal. Aztán Szilárd megszületett és pár évre hanyagolódott a téma, hiszen gyerekkel az ölben kötésről szó sem lehetett. Tavaly aztán Szilárd betöltötte a kettőt, saját széket kapott a gépen, így ismét foglalkoztatni kezdett a gondolat. Most tavasszal úgy döntöttem, hogy próbát teszek, legfeljebb elveszik a horgolótűmet, s beraktam a kézipoggyászomba a horgolmányom. Gond nélkül átment a vizsgálaton, én pedig vidáman horgoltam útközben ezt a lábszármelegítőt, aminek a mintája annyira egyszerű, hogy közben Szilárd szórakoztatása sem volt nehéz feladat.
A gombokról is ejtenék pár szót, mert hihetetlen élményt okoz minden alkalommal az eladó néni, amikor betérek hozzá vásárolni. Egy apróka rövidáru boltot kell elképzelni egy kisvárosban Magyarországon, ahol mindenből van 1-2 dolog, de nem túl széles a választék. Vannak fonalak, gumik, gombok, gyöngyök, de mindből csak néhány fajta. Mégis, mikor bemegyek és megmondom a néninek, hogy mit szeretnék, azonnal leveszi a polcról a színben és mintában TÖKÉLETESEN passzoló dolgot, mint ebben az esetben gombokat. Én nagyobb és sötét gombokat szerettem volna erre a lábszárvédőre, de ezt nem közöltem a nénivel, és amikor elém rakta ezeket, nem tudtam otthagyni őket, mert tökéletesen illenek a fonal színéhez.


Lábszármelegítő
Modell: ötlet innen
Fonal: 100% finn nyersgyapjú fonal, hagymahéjjal festve, 52g
Horgolótű: 3.5mm

2010. április 23., péntek

Szappanopera

Akartam írni egy bejegyzést arról, hogy az ajtócserénk milyen jól mutatja a két ország közötti különbséget. Kicseréltetjük ugyanis a teraszajtónkat egy ablakos fajtára. Kedden jött a vállalkozó, kipakolta az autóból a több száz eurós ajtót a ház elé, az utcára!, hogy majd másnap jönnek berakni a társával. Az ajtó ott várt egész nap és egész éjszaka, sőt még másnap is. Az utcán. Remélem értitek, mire akarok kilyukadni. Senki nem vitte el.

Végül kiderült, hogy nincs is akkora különbség a két ország között, de ehhez az elején kezdem a történetet:
Tehát tavaly nyár végén lehetőség nyílt kicseréltetni a teraszajtónkat, mi ennek nagyon örültünk, mert mi nem szeretjük ezt az ajtót. Az házközösség közös projektje volt ez, hogy olcsóbb legyen a csere és egyformák az ajtók mindenhol.
Vártunk-vártunk, hogy bekövetkezzen aminek be kell, de semmi nem történt hónapokig. Tél közepén kaptunk egy levelet, hogy a vállalkozó társa meghúzta a hátát, ezért nem cserélték ki ősszel, most pedig akkora fagyok vannak (hehe, értékeltem volna , ha idejönnek -20 fokban és kiverik az ajtót a helyéből), hogy tovább tolódik a csere. Elmúlt a tél, beköszöntött a tavasz, semmi hír nem volt még mindig. Csodálkoztam is, szerintem elmúltak már a komoly fagyok, talán meg lehetne ejteni azt a cserét.
Egy hete jött a levél, hogy a vállalkozó társa ismét meghúzta a hátát, ezért a vállalkozó felbérelt egy másik csapatot, de annak meg sok a munkája, ezért még mindig nem tudnak cserélni, emiatt a házmester felkért egy másik vállalkozót, hogy végezze el a munkát. Juhéééj, ezen a héten jönnek cserélni!
A történet a fentiekkel folytatódott, jött az új vállalkozó, hozta az ajtókat. Másnap korán kelés, mi van, ha nálunk kezdenek. Nem nálunk kezdtek, hanem a szemben lévő házban, így Szilárddal végigkövettük az eseményeket. Egész délelőtt ugyanabban a lakásban dolgoztak, ekkor már gyanús volt a dolog, mivel egy nap alatt mindegyik lakásban ki akarták cserélni. Délben négyen tanácskoztak a lakás előtt, erről már tudtam, hogy nem jelent jót.
Késő délután jött az e-mail: az első vállalkozó elfelejtette az ajtókeret mélységét lemérni, és az új ajtó kerete nem jó, nem elég mély. Egy hónap, mire legyártják az új kereteket, akkor jönnek és cserélik az ajtókat.
Lassan kezdjük elveszteni a reményt, hogy ablakos teraszra nyíló ajtónk lesz...

2010. április 19., hétfő

Születésnapi táska


Húgom tavalyi látogatása alatt végiglapozta a kötős újságaim nagy százalékát. Egy alkalommal rámutatott erre a táskára, hogy ez milyen jól néz ki és el tudná képzelni magának, khm... Akkor közöltem, hogy ne is álmodjon róla, én ilyet nem akarok kötni, macera és kész.
Annyira megtetszett neki ez az övmegoldás, hogy később varrt több ilyen jellegű táskát, kísérletezve a mérettel és a kinézettel. Így tudtam meg, hogy a nagyobb méretű nem lett praktikus viselet, elvesznek benne a dolgok. Azonban ez a kötött táska alapból igen méretes, ahogy a képeken is látszik, s ez lényeges információ volt, mert közben úgy döntöttem, hogy mégis megkötöm neki a születésnapjára.


Ekkor következett a titkos szövetkezés az öcsémmel, aki kihasználva egy lehetőséget, hogy húgom nem volt épp otthon, lemérte a táska szélességét, hosszát, kerületét. Ez alapján fogtam a készítésbe, négy szál helyett csak kettővel kötve az alapot s a nemezelést is kihagytam az egészből, így jelentősen csökkent a táska mérete.
A szája, pántja és az öv Rikker-féle merinogyapjúból készült, amit tavaly festettem diólevéllel barnára.
Helyes kis válltáska lett belőle, remélem jó hasznát veszi a tulajdonosa!


Szülinapi táska
Modell: Laporte Avenue Tote, Interweave Knits, 2009. őszi szám
Fonál: Novita 7-veljestä (75% gyapjú, 25% poliamid), saját festésű Rikker-féle merinogyapjú (100% merinogyapjú), 183g
Kötőtű: 5 és 6mm

2010. április 14., szerda

Tavasz

Itt nagyon későn köszönt be a tavasz. Márciusban már rettentően szenvedünk, mivel tudjuk, hogy Magyarországon bújnak a virágok a földből, süt a nap száz ágra és jó meleg kezd lenni. Itt meg hó és hó és hó van. Jó esetben sok napsütéssel. De ki akar havat látni márciusban (áprilisban, májusban...)??
Jó ötletnek tűnt hát ezt az átmeneti időszakot Magyarországon tölteni. Össze is pakoltunk Szilárddal és március elején hazarepültünk. Nagy tervekkel mentünk, amikben sok udvaron móklászás, csavargás és napsütésben kötögetés szerepelt. Az első két hét nem annyira telt ebben a szellemben (eső, hideg, calicivírus), de utána sikerült kibontakoznunk. :)


Először megkötöttem Szilárdnak az előző bejegyzésben bemutatott sapkát, majd az Anyukámnak megígért zokniba fogtam bele. Nem voltak extra kívánságai, csak annyi, hogy jó meleg legyen. Azt kérte, hogy keressek a fonalállományomból egy olyan zoknifonalat, ami nekem nem kell vagy nem tetszik, a színe mindegy, hogy milyen.
Lidlis fonálból kötöttem végül, duplán fogva a szálat, hogy gyorsan elkészüljön és tényleg meleg legyen a zokni. Ez alapból egy fehér-kék fonál volt, amit megfestettem falevéllel, így lett sárga-zöld színű.


Anyu zoknija
Modell: orránál kezdtem, rövidített sarkok
Fonál: Lidl zoknifonal (75% gyapjú, 25% poliamid?), 85g
Kötőtű: 4mm


Az utolsó héten megjártuk a Mamamiboltot is. Néhányan bizonyára észrevettétek, hogy segédletemmel bevásárlótáskát lehetett kötni azon a bizonyos délutánon a boltban. Jó kis csapat gyűlt össze, nagyon köszönöm mindenkinek, hogy eljött a tanfolyamra! Violininek már kész a táskája, szívesen látnám a többiek munkáját is, ha van kedvetek, küldjetek 1-2 fotót.
A táska mintája hamarosan elérhető lesz az 1001fonalon, de erről majd később, addig is ízelítőnek két kép:





A tanfolyam előtt volt szerencsém találkozni Gabival, régóta vártam ezt a találkozót. Itt is köszönöm Gabi azt az órácskát, amit közösen eltöltöttünk, remélem máskor is sikerül összehozni!