A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hordozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hordozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 25., vasárnap

Valaki?

Hahóóó! (visszhang a nagy ürességben...) Jár erre még valaki? Lássunk egy bejegyzést, hátha mégis...

Két hétre volt szükségem, hogy összeszedjem magam a nyaralás után. Nehéz volt visszarázódni a való életbe, hogy rajtam áll, van-e mit enni, van-e tiszta ruhánk, s folytathatnám még a sort, de inkább mutatok pár képet a négy hétről, amit otthon töltöttünk.
Szilárdnak nagyon bejött a nyaralás, sok időt tölthetett vízben. Persze ő nem egy finn gyerek, még 32 fokban is melegíteni kellett a medence vizét, hogy hajlandó legyen belemenni, de aztán kiszedni már nehezebb volt:



Vagy felülhetett keresztanyja motorjára, szigorúan a megfelelő öltözetben.


Én pedig kihasználtam az utolsó alkalmak egyikét, amikor kendőben a hátamon vihettem. Itt épp Balaton mellett a Kőhegyi kilátóhoz baktatunk fel, mert mi imádunk hőségben túrázni.


Itt már a kilátó lábánál próbálunk magunkhoz térni.


Közben kézimunkáztam szorgalmasan, apró munkákat csak, de ezekkel jól eltelt a négy hét. Készült két édes lánysapka, de csak az egyiket tudom megmutatni, a másikról nincs sajnos képem. Két barátnőm két kislányának horgoltam, íme az egyik szépségen a sapka, a napbarnított bőréhez nagyon passzolt ez a szín.

Részletek a sapkáról a ravelry-n.

Emellett horgoltam Anzsinak két mamuszt, minta és fonal ugyanaz, mint itt.


Majd elfelejtettem, felbátorodtam és felcsempésztem a kézipoggyászomban egy horgolótűt a repülőre (nem szabadna, de annyian mondták, hogy felviszik, hát kockáztattam és bejött, nem vették észre). Mivel Szilárd már saját ülésen ül és ráadásul rettentően jó gyerek :), így még akkor is tudtam horgolni, amikor egyedül utaztam vele. Nem sok a repülőút, bő két óta, de épp el tudja unni magát az ember, mire a célba ér, így nagyon jó volt, hogy közben tudtam horgolni. Pici neszesszereket készítettem, de ezekről még nincs képem, így majd máskor mutatom.
Szilárdról még annyit szeretnék mondani, hogy megdöbbentő az érdeklődése a bogarak iránt. A repülőre is rovaros könyvet vittünk magunkkal, mivel ez köti le legjobban. Van 2 bogaras könyvünk, ezeket lapozza éjjel nappal, a bogarak nagy százalékát ismeri már névről, mert nem elég, hogy nézegeti, de egyfolytában kérdezi a neveket. A tengeri uborkától kezdve a bundás holyváig ismeri a könyvet, a legjobban a pókok érdeklik, meg a poszméhek, mivel azzal teli van a kertünk. Boldog, ha felismer valamit a valóságban, vagy sikerül megkukkolnia a poszméh lábán a kosárkát, amibe a virágpor gyűlik, emellett a növényeket is szívesen tanulmányozza, örül minden újabb virágnak vagy levélnek, ami kinőtt a kertben. Nemsokára 3 éves lesz, kíváncsi vagyok nagyon, meddig tart ez a korszak vagy elmúlik-e egyáltalán, már hónapok óta tart.

Magyarországon nem hagyhattam ki a fonalfestést sem, annyi minden van, amihez Finno-ban nem jutok hozzá. Néha mondjuk nem gondoltam én sem, hogy normális vagyok, mikor 32 fokban a tűző napon begyújtottam a nagyfazék alá vagy épp kilométereket róttam le, hogy a megfelelő hosszúságú motringot elkészítsem.


Utoljára pedig említést szeretnék tenni a Közös kötős napról! Kicsikató már rég megírta, milyen szuperül sikerült, a bejegyzésében felsorolja a résztvevőket is, én most a képeimet szeretném ide betenni, szerintem jól átjön rajtuk a jó hangulat.
A képre kattintva megtekinthető a többi találkozós kép is:


2010. május 3., hétfő

Hordozni jó

Bár mi már csak nagyon ritkán hordozzuk Szilárdot kendőben, mégis berakom ide a blogba ezt a linket, mert csuda jó videók vannak itt és mert ezalatt a bő két év alatt igencsak a szívünkhöz nőtt a hordozás. Sokan nem tudják, hogy kendővel sokféle módon fel lehet kötni egy gyereket, nem is beszélve a különböző hordozókról. Érdemes próbálkozni, mert nem vagyunk egyformák, ami egyiknek kényelmetlen, a másiknak épp a tökéletes hordozási mód.
Kikerestem néhány képet az elmúlt két és fél évből, a képekre kattintva az adott kötözési módról lehet megnézni a videót.
Háti zsebes keresztezett kötés:



Batyu:



Mei tai kendővel háton:


Csípőn keresztezett hordozás (a szép sminket azért készítettem még annak idején, mert a kora reggeli kelés után nem volt felvállalható az arcom:):


Ehhez a kötözési módhoz nem találtam videót, így az egyszerű csípőnhordozást linkeltem be. A képen valójában egy csúszócsomó van a kendőn, így egyszerű állítani a feszességén:


Karikás kendőhöz egy érdekes videót raktam, aminek a segítségével hátra lehet a gyermeket kötni:


Mei tai kendővel elől hordozás:


Itt álljon még pár példa, miért is jó kendőben hordozni. Például meg tudjuk nyugtatni az alig pár hetes babánkat:


Etetőszék híján rögzíthetjük a normál székhez a már nagyobbacska gyermeket, hogy evés közben ne pottyanjon le (nagyszülőknél):


Betakarhatjuk, ha a szabad levegőn elalszik (nagyszülőknél a hobbin):


Pelenkát cserélhetünk a kendőn, ha véletlen nincs nálunk pelenkázó alátét (tengerparton):


Megmászhatjuk a hegyet gyerekkel is (Fülöp-hegyre menet):


Vagy akár a közeli erdőben is barangolhatunk gond nélkül:




2009. augusztus 17., hétfő

Összefoglaló

Egy kis összefoglaló a nyaralásunkról, sok képpel.
Bizonyára hosszúnak tűnik 4 hét nyaralás, de igazából rettentően rövid idő, amit kettőnk családja közt kell elosztanunk minden évben. Mire megvalósítanák minden rokonlátogatást, az összes jóbaráttal találkoznánk, már hopp, el is szaladt az idő, újra csomagolni kell a bőröndökbe. Emiatt ritkán sikerül összehozni a nyaralásunk alatt igazi nyaralást, most mégis sikerült, 3 napot töltöttünk a Balatonon húgom és öcsém társaságában. Szerencsére az idő is épp melegebbre fordult, bár az első nap még fáztunk a tóparton.
Szilárd rettenetesen élvezte, főleg a homokos partot, ahol rombolni lehetett a mások által gondosan megépített homokvárakat.


Révfülöpön voltunk, s húgom unszolására felmásztunk egyik nap a Fülöphegyre, a kilátóhoz. Kellemes séta felfelé, csak ne lett volna a 35 fok, el vagyunk mi már az ilyen melegtől szokva...
Nem is mutattam még a legújabb hordozónkat, amit ezen a kiránduláson is aktívan használtunk. Még nyár elején vettünk egy Manducát, ugyanis a Babyhawk mei tai kendőt Szilárd kinőtte, túl hosszúak voltak már hozzá a lábai, lelógtak. Mivel párom nem használ hosszú kendőt, így kellett valami, amivel ő is tud hordozni, erről a márkáról pedig sok jót hallottam. Jó vásár volt, Peti nagyon szereti.
A hegyre fel én voltam a puttonyos, itt épp Szilárd fejét próbáljuk rögzíteni, mert ő a százmillió fok és rengeteg izzadság ellenére pillanatok alatt bealudt a kendőbe.



Érdemes volt felmenni, tényleg gyönyörű a kilátás onnan.
Az alábbi képet azért raktam be, hogy megmutassam a szoknyát és pólót, amit még a nyaralás előtt varrtam. Külön bejegyzést nem akarok nekik szentelni, mivel semmi extra nincs rajtuk. Egy kedvenc pólómról és szoknyámról vettem le a mintát, a felsőből 4 darab készült, 2 natúr és 2 halványlila színű. A szoknya lenvászon, nagyon szeretem.


Persze a strandon is jártunk párszor, s míg Szilárd köveket keresett a vízbe dobáláshoz, én szorgosan horgoltam. Sajnos egy horgolótűt el is hagytam, hiába kerestük később, valaki úgy gondolta, hogy jó hasznát veszi.


Bár konkrétan útba nem esett, hazafelé menet betértünk Mözsre, a Rikker gyapjúfonóba. Nem tudtam kihagyni, annyi szépet hallottam a róluk. Előre letelefonáltam a látogatást, aztán alig bírtam eljönni, annyi szépséget találtam ott.
Mint például 400g három ágú gyapjúfonalat:


1kg kétágú fonalat:


Hoztam még fonáshoz is kellékeket, de arról majd máskor.
S miért is kellett ennyi fonál? Természetesen festéshez.
Szüleim meglepően segítőkészek voltak ebben, pillanatok alatt lett bogrács, bográcsállvány, tűz, festéshez növényi alapanyag. Apukám annyira lelkesen segített, nagyon jó volt együtt tevékenykedni! Anyukám is sokat szorgoskodott, mire észbe kaptam, már kipucolták a bográcsot, vödröt kerítettek, szedtük a diót, egyeltük a répát.


Apró kezek is részt vettek a festésben, Szilárd és unokatestvére alaposan megvizsgálták a fonalat, miután látták, hogy hogyan mozgatom meg a festéklében. Rájuk is kellett szólni, mielőtt teljesen összegubancolták volna. :)


Ezeket a szépségeket sikerült összehozni a bográcsban:


Szilárd itt frissen szedett répát rágcsál, imádta, hogy valamelyik mama csak kiment a kertbe és szedett neki a földből.


Még a hazaút előtt találtam egy kézimunkaboltot, ahol épp mindenféle érdekesség volt leárazva, például bambuszfonalak.


És biopamut. Szilárdnak egy pulcsira való adag.


Ezeken kívül megajándékoztam magamat még egy dologgal. Sok gondolkodás után rájöttem ugyanis, hogy gyorsabban lesz táskám, s még szebb is lesz, ha valaki olyat kérek meg a megvarrásra, akinek csodálom a műveit. Azt, hogy milyen szépen és egyedien varr. Kdatta készített kérésemre egy buci madaras táskát, amit meg is kaptam a visszautunk előtt. Nagyon jó döntés volt, pontosan olyan lett, ahogy elképzeltem, illik hozzám és imádom viselni. Itt vannak a képek róla. Kdatta, köszönöm mégegyszer!

2008. november 26., szerda

Kiscsizmák

Szilárd első kiscsizmáját szeptemberben varrtam. Annak akkora lett a mérete, hogy a cipőjére is rá tudom húzni. Viszont cipőt ősszel még nem használtunk, vagyis igen, ilyen puha bőrcipőt, amire nem kellett ekkora kiscsizma. Ezért varrtam még egy pár csizmát, ugyanolyan anyagból, mint az előzőt, kisebb méretben. Azaz nem most készült ez a lábbeli, hanem már sok héttel ezelőtt. Azóta is szorgalmasan használjuk.


Egy kedves ismerősöm is szeretett volna a kisfiának ilyen csizmát és megkért, hogy varrjam meg. A méret hasonló lett, mint a legelső példány.


Egy barátunk azt mondta, hogy Szilárd lába úgy néz ki ebben a lábbeliben, mint a Mekk mester patája. Belenéztem a mesébe és tényleg. :)

2008. november 2., vasárnap

Háton

Előveszem a kendőt, ugyanis főzni szeretnék, de Szilárd a nadrágom rángatja folyamatosan.
Meglátja, hogy terítem a hátára és már hangosan kacag és ugrál örömében.


Annyira édes volt, nagy boldogságában a hátamon is ugrált kötözés közben, erre szóltam neki, hogy ne csinálja, tegye inkább a fejét szépen a nyakamra. Erre az én okos kisfiam gyönyörűen ráfeküdt a hátamra és megvárta hogy megigazítom a kendőt. Imádom. (Itt hozzáteszem, hogy hónapok kellettek, mire Szilárd hajlandó volt türelmesen kivárni, hogy a hátamra kössem, addig ugrált, feszített. Most már nyugton vár, de még sosem feküdt így a rám, ezért vagyok ennyire oda...)

2008. október 15., szerda

Kender Indio

Már egy ideje terveztem, hogy rakok fel képeket a kenderes Indio-ról.
Legtöbbet használt kendővé vált, de még mindig nincs betörve rendesen. Jó erős, vastag is, szeretem vele felkötni Szilárdot a hátamra. A hossza épp jó a batyuhoz, érdekes, hogy a Pfau is ugyanez a méret, de azzal megtudom kötni a zsebes keresztezettet is, ezzel esélyem sem lenne.


Szerencsére StenSapu is szereti, s mint látható a képeken, használja is.


Ő még úgy is tudja hordozni Szilárdot a hátán, hogy Szilárd kifelé van fordítva!


Dehogyis, ez csak vicc volt, a fenti kép igen érdekesre sikerült, Szilárd épp egy kutyát szemlél meg a háta mögött.
Szilárd is szokta bizonygatni, hogy jó dolog ez a hordozás, fejét a hátunkra hajtja és nagyot szunyál egy-egy séta alkalmával.

2008. október 14., kedd

Kapucnis pulóver

Az Ottobre újság egyik számában találtam rá erre a pulóver mintára. Rögtön megtetszett, csak először nem tudtam, miből lenne jó megvarrni.


Végül vékony, rugalmas frottír mellett döntöttem, s bár az újságban bélés nélkül szerepel, én azt is raktam bele, pamut trikó anyagból.


A minta szerint az ujján nincs passzé, de varrtam rá azt is, szerintem nagyon hasznos kisgyereknél ilyen hűvös időben.


A kész pulóvert mintha Szilárdra öntötték volna, tökéletesen áll. Jó melegnek tűnik a bélés miatt, s a kedvenc hordozós ruhává lépett elő, mivel nem csúszik fel Szilárd hátán, miközben a hátamra kapom a kendő felkötéséhez. A kapucni jól védi a nyakát, s a hossza is megfelelő, nem látszik ki mászás közben sem a dereka.

2008. október 11., szombat

Nemzetközi Babahordozó Hét

2008. november 12. és 18. között a világ számos országában rendezik meg a Nemzetközi Babahordozó Hetet. A MAMAMI internetes közössége színes programsorozattal csatlakozik a kezdeményezéshez.

A Babahordozó Hét magyar szervezői sokat köszönhetnek a hordozásnak, ezért élményszerűen szeretnék megmutatni, hogy:
  • a hordozás mennyire megkönnyíti az életet,
  • mennyi örömöt lel a testközelségben baba és szülő egyaránt,
  • milyen szabadság rejlik a babázás hónapjaiban,
  • nem csak az anyák hordoznak,
  • a hordozókendőn kívül is vannak szemgyönyörködtető, könnyen megköthető, egyszerű, akár otthon is elkészíthető hordozóeszközök!
A rendezvények helyszíne a budapesti Tranzit Art Café (a Kosztolányi Dezső térnél, az Ulászló-Bukarest utca sarkán).

A program itt olvasható.

A Babahordozó Hét civil, nonprofit kezdeményezés. A helyszín füstmentes és gyermekbarát: pelenkázóhelyiség van, és játszósarok is várja a kicsiket. Rendezvényeink ingyenesek.

Az eseménysorozat email címe: hordozohet@mamami.hu, magyar honlapja: www.hordozas.hu

2008. augusztus 2., szombat

Folyt. köv

Találtam még pár képet a blog előtti időkből.

Ez a kiscipő előfonalból készült, jó hasznát vettük ősszel, mikor már hűvösebb volt és még belefért Szilárd lábikója. Az ugyanis gyors tempóban nőtt, így hamar kellett nagyobb méretű cipőt készítenem.


Ezt a kesztyűt már a kórházból hazafelé felavattuk. Icipici a mérete, pár hétig volt csak jó Szilárd kezére. Ha jól emlékszem, gyapjú-selyem keverékből áll a fonal.


Anyukám szülés után eljött hozzánk egy hónapra, ezalatt az idő alatt mindenféle jó dologgal lehetett foglalkozni a babázáson kívül, ugyanis teljes kiszolgálást kaptam. :) Előkerült a kötőtű és egy gyapjúfonal is.


Itt már a kész nadrágban látható Szilárd. Ó, de picike volt még, ez a kép kb. 4 hetes korában készült.


Anyukámmal megnéztük a város érdekesebb helyeit, így ellátogattunk a Näsinneula toronyba is, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. Akinek jó a szeme, láthatja, hogy hárman vagyunk a képen...