Összefoglaló

Egy kis összefoglaló a nyaralásunkról, sok képpel.
Bizonyára hosszúnak tűnik 4 hét nyaralás, de igazából rettentően rövid idő, amit kettőnk családja közt kell elosztanunk minden évben. Mire megvalósítanák minden rokonlátogatást, az összes jóbaráttal találkoznánk, már hopp, el is szaladt az idő, újra csomagolni kell a bőröndökbe. Emiatt ritkán sikerül összehozni a nyaralásunk alatt igazi nyaralást, most mégis sikerült, 3 napot töltöttünk a Balatonon húgom és öcsém társaságában. Szerencsére az idő is épp melegebbre fordult, bár az első nap még fáztunk a tóparton.
Szilárd rettenetesen élvezte, főleg a homokos partot, ahol rombolni lehetett a mások által gondosan megépített homokvárakat.


Révfülöpön voltunk, s húgom unszolására felmásztunk egyik nap a Fülöphegyre, a kilátóhoz. Kellemes séta felfelé, csak ne lett volna a 35 fok, el vagyunk mi már az ilyen melegtől szokva...
Nem is mutattam még a legújabb hordozónkat, amit ezen a kiránduláson is aktívan használtunk. Még nyár elején vettünk egy Manducát, ugyanis a Babyhawk mei tai kendőt Szilárd kinőtte, túl hosszúak voltak már hozzá a lábai, lelógtak. Mivel párom nem használ hosszú kendőt, így kellett valami, amivel ő is tud hordozni, erről a márkáról pedig sok jót hallottam. Jó vásár volt, Peti nagyon szereti.
A hegyre fel én voltam a puttonyos, itt épp Szilárd fejét próbáljuk rögzíteni, mert ő a százmillió fok és rengeteg izzadság ellenére pillanatok alatt bealudt a kendőbe.



Érdemes volt felmenni, tényleg gyönyörű a kilátás onnan.
Az alábbi képet azért raktam be, hogy megmutassam a szoknyát és pólót, amit még a nyaralás előtt varrtam. Külön bejegyzést nem akarok nekik szentelni, mivel semmi extra nincs rajtuk. Egy kedvenc pólómról és szoknyámról vettem le a mintát, a felsőből 4 darab készült, 2 natúr és 2 halványlila színű. A szoknya lenvászon, nagyon szeretem.


Persze a strandon is jártunk párszor, s míg Szilárd köveket keresett a vízbe dobáláshoz, én szorgosan horgoltam. Sajnos egy horgolótűt el is hagytam, hiába kerestük később, valaki úgy gondolta, hogy jó hasznát veszi.


Bár konkrétan útba nem esett, hazafelé menet betértünk Mözsre, a Rikker gyapjúfonóba. Nem tudtam kihagyni, annyi szépet hallottam a róluk. Előre letelefonáltam a látogatást, aztán alig bírtam eljönni, annyi szépséget találtam ott.
Mint például 400g három ágú gyapjúfonalat:


1kg kétágú fonalat:


Hoztam még fonáshoz is kellékeket, de arról majd máskor.
S miért is kellett ennyi fonál? Természetesen festéshez.
Szüleim meglepően segítőkészek voltak ebben, pillanatok alatt lett bogrács, bográcsállvány, tűz, festéshez növényi alapanyag. Apukám annyira lelkesen segített, nagyon jó volt együtt tevékenykedni! Anyukám is sokat szorgoskodott, mire észbe kaptam, már kipucolták a bográcsot, vödröt kerítettek, szedtük a diót, egyeltük a répát.


Apró kezek is részt vettek a festésben, Szilárd és unokatestvére alaposan megvizsgálták a fonalat, miután látták, hogy hogyan mozgatom meg a festéklében. Rájuk is kellett szólni, mielőtt teljesen összegubancolták volna. :)


Ezeket a szépségeket sikerült összehozni a bográcsban:


Szilárd itt frissen szedett répát rágcsál, imádta, hogy valamelyik mama csak kiment a kertbe és szedett neki a földből.


Még a hazaút előtt találtam egy kézimunkaboltot, ahol épp mindenféle érdekesség volt leárazva, például bambuszfonalak.


És biopamut. Szilárdnak egy pulcsira való adag.


Ezeken kívül megajándékoztam magamat még egy dologgal. Sok gondolkodás után rájöttem ugyanis, hogy gyorsabban lesz táskám, s még szebb is lesz, ha valaki olyat kérek meg a megvarrásra, akinek csodálom a műveit. Azt, hogy milyen szépen és egyedien varr. Kdatta készített kérésemre egy buci madaras táskát, amit meg is kaptam a visszautunk előtt. Nagyon jó döntés volt, pontosan olyan lett, ahogy elképzeltem, illik hozzám és imádom viselni. Itt vannak a képek róla. Kdatta, köszönöm mégegyszer!