Szilárd első
kiscsizmáját szeptemberben varrtam. Annak akkora lett a mérete, hogy a cipőjére is rá tudom húzni. Viszont cipőt ősszel még nem használtunk, vagyis igen,
ilyen puha bőrcipőt, amire nem kellett ekkora kiscsizma. Ezért varrtam még egy pár csizmát, ugyanolyan anyagból, mint az előzőt, kisebb méretben. Azaz nem most készült ez a lábbeli, hanem már sok héttel ezelőtt. Azóta is szorgalmasan használjuk.
Egy kedves ismerősöm is szeretett volna a kisfiának ilyen csizmát és megkért, hogy varrjam meg. A méret hasonló lett, mint a legelső példány.
Egy barátunk azt mondta, hogy Szilárd lába úgy néz ki ebben a lábbeliben, mint a Mekk mester patája. Belenéztem a mesébe és tényleg. :)
3 megjegyzés:
Nagyon jó ez a csizmi. A mester csak szeretne ilyet! Kár, hogy nem tavaly láttam, akkor még Anna se járt, jó lett volna neki is valami hasonló.
szia! a mintád alapján én is varrtam egy ilyen kiscsizmát a fiamnak. bár az övé is óriásira sikerült, nagyon szeretjük! köszönöm a tippet így ismeretlenül is :)
Óh, Jucuu, könnyekig hatódtam, hogy a blogodban "kedves iserősként" olvashattam magamat!!
Kómi nagyon szereti a csizmáját! Egyenesen imádja! Amikor pl mamához, vagy dédihez megyünk, vagy egyéb olyan helyre megyünk, ahol csak benti helyen mozog, mindig úgy öltözünk, hogy megkapja a puhatalpút, a nadrágot és rá pluszban a csizmát! Már ő maga húzza meg rajta a zsinórt!
Megjegyzés küldése