Hahóóó! (visszhang a nagy ürességben...) Jár erre még valaki?
Lássunk egy bejegyzést, hátha mégis...Két hétre volt szükségem, hogy összeszedjem magam a nyaralás után. Nehéz volt visszarázódni a való életbe, hogy rajtam áll, van-e mit enni, van-e tiszta ruhánk, s folytathatnám még a sort, de inkább mutatok pár képet a négy hétről, amit otthon töltöttünk.
Szilárdnak nagyon bejött a nyaralás, sok időt tölthetett vízben. Persze ő nem egy finn gyerek, még 32 fokban is melegíteni kellett a medence vizét, hogy hajlandó legyen belemenni, de aztán kiszedni már nehezebb volt:
Vagy felülhetett
keresztanyja motorjára, szigorúan a megfelelő öltözetben.
Én pedig kihasználtam az utolsó alkalmak egyikét, amikor kendőben a hátamon vihettem. Itt épp Balaton mellett a Kőhegyi kilátóhoz baktatunk fel, mert mi imádunk hőségben túrázni.
Itt már a kilátó lábánál próbálunk magunkhoz térni.
Közben kézimunkáztam szorgalmasan, apró munkákat csak, de ezekkel jól eltelt a négy hét. Készült két édes lánysapka, de csak az egyiket tudom megmutatni, a másikról nincs sajnos képem. Két barátnőm két kislányának horgoltam, íme az egyik szépségen a sapka, a napbarnított bőréhez nagyon passzolt ez a szín.
Emellett horgoltam Anzsinak két mamuszt, minta és fonal ugyanaz, mint
itt.
Majd elfelejtettem, felbátorodtam és felcsempésztem a kézipoggyászomban egy horgolótűt a repülőre (nem szabadna, de annyian mondták, hogy felviszik, hát kockáztattam és bejött, nem vették észre). Mivel Szilárd már saját ülésen ül és ráadásul rettentően jó gyerek :), így még akkor is tudtam horgolni, amikor egyedül utaztam vele. Nem sok a repülőút, bő két óta, de épp el tudja unni magát az ember, mire a célba ér, így nagyon jó volt, hogy közben tudtam horgolni. Pici neszesszereket készítettem, de ezekről még nincs képem, így majd máskor mutatom.
Szilárdról még annyit szeretnék mondani, hogy megdöbbentő az érdeklődése a bogarak iránt. A repülőre is rovaros könyvet vittünk magunkkal, mivel ez köti le legjobban. Van 2 bogaras könyvünk, ezeket lapozza éjjel nappal, a bogarak nagy százalékát ismeri már névről, mert nem elég, hogy nézegeti, de egyfolytában kérdezi a neveket. A
tengeri uborkától kezdve a
bundás holyváig ismeri a könyvet, a legjobban a pókok érdeklik, meg a poszméhek, mivel azzal teli van a kertünk. Boldog, ha felismer valamit a valóságban, vagy sikerül megkukkolnia a poszméh lábán a kosárkát, amibe a virágpor gyűlik, emellett a növényeket is szívesen tanulmányozza, örül minden újabb virágnak vagy levélnek, ami kinőtt a kertben. Nemsokára 3 éves lesz, kíváncsi vagyok nagyon, meddig tart ez a korszak vagy elmúlik-e egyáltalán, már hónapok óta tart.
Magyarországon nem hagyhattam ki a fonalfestést sem, annyi minden van, amihez Finno-ban nem jutok hozzá. Néha mondjuk nem gondoltam én sem, hogy normális vagyok, mikor 32 fokban a tűző napon begyújtottam a nagyfazék alá vagy épp kilométereket róttam le, hogy a megfelelő hosszúságú motringot elkészítsem.
Utoljára pedig említést szeretnék tenni a Közös kötős napról!
Kicsikató már rég megírta, milyen szuperül sikerült, a
bejegyzésében felsorolja a résztvevőket is, én most a képeimet szeretném ide betenni, szerintem jól átjön rajtuk a jó hangulat.
A képre kattintva megtekinthető a többi találkozós kép is:
