2008. május 4., vasárnap

Kirándulás

Már évek óta nem voltunk sehol nyaralni, a szabadságot mindig Magyarországon töltöttük a családdal. Idén viszont StenSapu kapott egy hét extra szabadságot, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk valahová pár napra. Először Åland volt tervben, a nászutunkat ott töltöttük és azt terveztük, hogy visszatérünk oda egy tavasszal. De beláttuk, hogy pici babával nem lenne annyira izgalmas, így tovább nézelődtünk utazásügyben.
Angliába régóta készültünk, StenSapu 2 unokatestvére is ott lakik, meghívást is kaptunk tőlük párszor. Most kaptunk az alkalmon, és megvettük a repülőjegyeket.
Hétfőn utaztunk oda és péntekre szólt a visszajegy.
Kicsit izgultunk, Szilárd hogy fogja viselni a repülést (már egyszer repültünk Mo-ra, akkor visszaút előtt lebetegedett és a leszállás kicsit megviselte), de nem volt semmi probléma, végig jókedvű volt.
Hordozókendőnk rögtön a repülőtéren bevetettük. Nagy segítség volt, hogy szabad volt mindkét kezem és Szilárd is kényelmesen nézelődhetett, miközben intézkedtünk. Már két hete gyakoroltuk a hátonhordozást, s a tudományom odáig fejlődött, hogy egyedül! fel tudtam kötni Szilárdot a hátamra. Ez most nagyon jól jött.
Férjem unokatestvére családjával Tunbridge Wells-ben lakik, náluk szálltunk meg.
Kedden tettünk egy nagy sétát a városban. Az időjárás az elején nem nagyon kedvezett, de délutánra azért szépen kisütött a nap.


Mindenesetre az eső sem tudta a kedvünk szegni, ugyanis készültünk az angol időjárásra és vettünk egy hordozós kabátot. A hosszú kendőt csak az első nap használtam, mivel a kabát miatt nem tudtam leellenőrizni, jól áll-e Szilárd fenekén, hátán, s pár órával az indulás után kiderült, hogy felcsúszott a válláig. Emiatt a többi nap inkább StenSapu Babyhawk mei tai kendőjét használtuk.

Szerdán Londonba utaztunk. Előre eldöntöttük, hogy nem stresszeljük magunkat, azt nézzük csak meg, ami kényelmesen belefér abba a 4 órába, ami a vonatindulásig rendelkezésünkre állt.
Elsétáltunk a St James's Park-on keresztül a Buckingham palotához, közben Szilárd jóízűt aludt a hátamon.



Ezután folytattuk a sétát a Big Ben-hez, majd a London Eye-hoz. A London Eye-ra mindenképp fel akartunk ülni. Szerencsénk volt, mivel nem kellett sokat várnunk sem a jegyvásárlásnál, sem a felszállásnál, Szilárd ugyanis már nagyon szeretett volna kijönni a kendőböl. Ekkor épp zuhogott az eső, a cipőm teljesen átázott, kevésbé lett volna türelmem várakozni...



A következő képet a kapszulánkból készítettük, azt hiszem elég jól visszaadja, milyen szép időnk volt Londonban.


Természetesen ki kellett használni az alkalmat és egy kis szoptatást is beiktatni. :) Na meg nem sok baba mondhatja el magáról, hogy London felett ehet egy kis anyatejet, ha arra szottyan kedve. :)


A London Eye-ról még így esőben is csodálatos volt a kilátás, bár az elején igencsak bizseregtek a lábaim a gondolattól, hogy hová visz fel az óriáskerék...
Ezután már nem maradt másra időnk, minthogy elsétáljunk az előre kiszemelt fonalboltba, méghozzá az I knit London-ba. Innen persze nem távozhattunk fonalak nélkül, de erről majd a következő bejegyzésben.

Csütörtökön a házigazdáinkkal felkerekedtünk és leautóztunk a tengerpartra. Az időjárás is kedvezett nekünk, egész nap százágra sütött a nap.
Ilyen csodás helyen jártunk:


A kilátás a másik irányba pedig ilyen volt:


Itt rendesen fújt a szél, így ismét kabát alá kényszerült Szilárd és Stensapu, de legalább a kapucni megóvta az erős napsütéstől Szilárd bőrét. Azért sikerült egy kis színt is szereznünk, mindannyiunk arca kicsit lepirult.
A nap végén pedig ellátogattunk egy Tunbridge Wells-hez közeli kastélyhoz és parkba.
Íme pár kép a mei tai kendőröl, amit StenSapu kapott születésnapjára. Nem győztük dícsérni, milyen jó talámány, nagyon jó szolgálatot tett az út során.



Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg élménnyel érkeztünk haza pénteken.
A mosható pelenkákban sem kellett csalódnom, tökéletesen végezték dolgukat!
Az viszont kiderült, hogy az utoljára varrt 2 az 1-ben pelenkákat nem tudjuk használni, nagyon szűkek lettek combban. Sajnos a varrásuknál elfogyott a gumi, amit használni szoktam, s az újat túl szorosra húztam. Kár értük nagyon, így nem tudom mit kezdek majd ezekkel. Szerencse, hogy csak 4-et varrtam.

2 megjegyzés:

Andi írta...

Csodálatos helyeken jártatok!

Milyen édes Szilárd, ahogy a hátadon alszik :-)

Lívi írta...

Fú, ezt az időt! :-o
Örülök, hogy nem szegte kedvetek és ennek ellenére is jól éreztétek magatokat :-)