2009. január 22., csütörtök

Zöld fonál, barna fonál, sárga fonál

Múlt héten említettem, hogy készülök fonalat venni a húgomnak. Persze már akkor tudtam, hogy nem csak neki fogok, ugyanis megmutattam neki, mit szeretnék kötni magamnak, s ő is kért egy ugyanolyat. (Hogy mit, azt most nem árulom el.) Valójában ez egy csereüzlet, ő varr nekem egy hordozós kabátot, én kötök neki valamit.
Bementem hát a városba, gondoltam Szilárd elalszik már a buszon, így nyugodtan tudok nézelődni a fonálboltban. Persze nem aludt el, ezért csináltam néhány kört az egyik háztömb körül, eredménytelenül. Bementem így a boltba, s Szilárd szerencsére hagyott nézelődni, pedig nem szereti annyira az ilyesmit.
Ez egy nagyon szép fonálbolt, teli különleges fonalakkal. Az eladó kedves és nagyon segítőkész. Tetszett, hogy kézzel kötött mellény és zongorakesztű volt rajta, azaz biztos van valami fogalma a fonalakról.
Ezeket sikerült vennem:


Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a zöld az én színem. Valamilyen érdekes oknál fogva a barnát nem tudtam úgy lefényképezni, hogy visszaadja az eredeti színét, pedig próbáltam vakuval, nélküle, bent, kint.


Sikerült találnom még egy gombolyag sárga fonalat is (egy másik boltban), s most már azt is tudom, mi készül belőle és a társaiból!

5 megjegyzés:

Anice kötős blogja írta...

Csupa szépséget szereztél, kíváncsian várom, mi lesz belőlük!

puhababa írta...

Jaj, de titokzatos vagy! Az első két kép hol készült, lábtörlőn? Gyönyörűek, egyébként. :)

Jucuu írta...

Igen, lábtörlő. :) A lakással jött, a teraszajtóban van. Meglepődve fedeztem fel a fényképezés előtt, ugyanis épp elolvadt az összes hó és ez bújt elő alóla.

zazálea írta...

Nagyon szépek a zöldek... nekem is ez a kedvenc színem, tudod, a lelki rokonság. :o)

Névtelen írta...

Szép fonalak, ezek a színek így egymás mellett is nagyon jól mutatnak. Várom nagyon a folytatást!