Azt találtam egyszer ki, hogy én milyen frankó anya leszek, kötök a gyermekemnek annyi zoknit, hogy ne legyen szüksége bolti pamutzoknira. Persze lassan valósul a terv, s most jött egy kis közjáték is (a téli cipőjében lecsúszik a lábáról használat közben a kötött zokni, tapad a szőrös béléshez a gyapjú), mellé pedig egy adag kultúrsokk.Ugyanis a minap az oviban az óvó néni közölte, hogy egy enyhe kultúrsokk érte őket, mikor látták aznap, hogy Szilárdnak a meztelen lábán van a kötött zokni. Merthogy úgy képzeljem, hogy Finnországban az emberek sosem húznak a meztelen lábukra gyapjúzoknit, csakis a pamut fölé. Én csak mosolyogtam, nem ábrándítottam ki, hogy ez bizony nem kultúrsokk volt, hanem maximum egy Jucuusokk. Mert hol van még Magyarország a kötött gyapjúzoknik rendszeres használatától, sőt. Hahaha. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden finn lábra jut legalább egy kötött gyapjúzokni. És még a mi óvó néninket érte kultúrsokk.
Amúgy csak az óvó nénink gondolja úgy, hogy a finnek sosem húznak pamutzokni nélkül gyapjúzoknit, ugyanis én ismerek személyesen is olyat, aki igen, és néhány blogban is szembejött már.
A múlt héten volt amúgy a kézimunkás vásár, amiről eddig is minden évben beszámoltam. Most kicsit más hangulatban indultam oda, a fonalak csak mellékes dologként jöttek szóba, mivel már a helyi fonalboltban is meg lehet kapni szinte minden érdekességet (azért jó előre kinyomtattam a vásár térképét és bejelöltem a fontos fonalboltokat, hmm).
Eldöntöttem előre, hogy inkább mások kézimunkáira fogok koncentrálni idén, plusz egy kellemes társaságot is kaptam a nézelődéshez egy olyan ember személyében, akit nem a fonalak látványa hoz lázba. Nagyon jó hangulatban telt el a délután, egytől ötig nézelődtünk, vettünk néhány karácsonyi díszt, gyapjúból nemezelt nyakláncokat, én ezek mellé mintás anyagokat gombbehúzáshoz és persze azért fonalat is.
Két motring zokninak valót:
És egy kék gyapjúfonalat, ami már átlényegült kötött és horgolt holmivá, de ezekről majd később írok részletesebben.
Ízelítőnek itt megtekinthető néhány kép a vásárról, amúgy két óriási sportcsarnok területén rendezik meg minden év novemberében Tamperében, előtte és utána pedig más finnországi városokban.
Jaj, kimaradt a bejegyzésből, hogy minap jártam egy új fonalboltban, ami igen messze van tőlünk, a város másik felén, ezért nem jutottam el eddig oda. Íme, és ez még csak a bolt egyik fele:
ez a tanácstalan nő én vagyok a képen
