Ülök az asztalnál, kötöm a kardigánját, míg ő reggelizik.
Sz: Milyen tűvel kötsz?
Felé fordulok kicsit, ránéz a kötésre, felismerő sóhaj.
Közben én: Kötőtűvel, nem horgolok, hanem kötök.
Sz: Igen, de milyennel?
Jár az agyam, ugyan mire gondolhat egy ötéves, a szemeket már ismeri, biztos arra gondol.
Én: Fordított szemeket kötök, látod.
Sz, már felemelt hanggal: De nem úgy értem, hanem hogy hányas tűvel?
Én: 3 és felessel.
Sz: Oké.
Hmm.
6 megjegyzés:
Ötévesen az ember már megköveteli a korrekt, pontos tájékoztatást! :-D
:)))))))))))
:)
Nagyon komoooooly!!!! :-D
hehehe, ez a gyerek is tudja hogy mennyi az annyi :-)
:)
Bevallom hosszú, hosszú perceket töltöttem a Ravelry-n a projektjeid nézegetésével.
Egyszerűen meseszépek, gyönyörűek! Odáig vagyok értük. Ha rájuk nézek, olyan egyszerűnek tűnik a kötés-horgolás....
Gratulálok nagyon a munkáidhoz..
Megjegyzés küldése