2010. május 25., kedd

Első kardigánom

Már érzem, hogy a 2010-es év a kardigánok, pulóverek és zoknik éve lesz. És ez olyan jó érzés.
Még márciusban elkészült ugyanis életem első kardigánja, amit magamnak horgoltam, nem másnak, magamnak! Eddig sosem volt türelmem végigvinni ekkora munkát (merthogy naagyra kellett horgolni :(), leszámítva életem első kötését, ami a páromnak egy pulóver volt ezelőtt kb. 13 éve.
A fonal már egy ideje várt a megvalósulásra, először egy February Lady sweater akart lenni, amibe bele sem kezdtem sosem, aztán ez a csinos kardigán, aminek a passzéját megkötöttem, majd végül úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha meghorgolom, mert úgy talán elkészül belátható időn belül. A horgolás ugyanis sokkal gyorsabb kézimunka, mint a kötés.


Rátaláltam erre a jó kis leírásra és programra, aminek segítségével elkészítettem a mintám, s szűk egy hónap alatt meghorgoltam ezt a vastag és meleg kardigánt.
Elsőre túl nagynak és tömörnek ígérkezett a felső, így újrakezdtem kevesebb szemszámmal és vastagabb tűvel. Végig izgultam, mivel sosem horgoltam még ilyet, fogalmam sem volt, hogyan kell állnia rajtam félkészen, hogy biztos jó legyen a méret.
Mikor elkészült, nagy boldogságot éreztem, nagyon tetszett. Kimostam, kiterítettem száradni, de már akkor gyanús volt, hogy ez bizony méretet váltott. Így is lett, az ujja min. 10 cm-t nőtt, s hosszában is megnyúlt, pont annyira, hogy előnytelen legyen az alakomon. Másik sokkoló tapasztalat az volt, hogy egy hét után úgy nézett ki, mintha éve óta hordanám, mindenhol rettenetesen kibolyhosodott, ahol egy kicsi dörzsölés érte. Ezt orvosolni tudtam a gyapjúruha borotvámmal, mert ilyenem is van :), de azért jó lenne, ha pici galacsinok termelődése a kényes területeken idővel csökkenne vagy megszűnne.


Első kardigánom

Modell: Top Down Round Yoke Cardigan
Fonál: Novita Isoveli (75% gyapjú, 25% poliamid), Rikker féle 2 ágú merinogyapjú (100% merinogyapjú), 831g
Horgolótű: 8 és 5mm


A képeken már ebben a megnyúlt formájában látható.
Néhány apró hibát is vétettem, például sosem horgoltam még gombszegélyt, így az alsó és felső gomblyuk rossz helyre került, mint az alábbi képen is látható. De ez annyira nem zavar, nem is bontottam vissza emiatt a szélét, ami amúgy finom, saját festésű Rikker-féle merinógyapjú fonálból készült.


Végül úgy döntöttem, hogy bátor leszek és próbaképp mosás után beraktam a kardigánt szárítógépbe 2x15 percre, aminek eredményeként kicsit összébb ugrott. Nem tudom, mennyire tartós az eredmény, mert hordani szerencsére már nem kell ilyen vastag ruhát.


S hogy miért lesz ez az év a kardigánok, pulóverek és zoknik éve? Azért mert már Szilárd is boldogabb egy kardigánnal, a February lady sweaterem hamarosan elkészül pamutfonálból, remélhetőleg befejezem egy tavaly elkezdett vékony gyapjúkardigánom és most vettem pamutfonalat egy klassz nyári rövid ujjú felsőhöz is, amit remélem még nyáron hordani is tudok. A zoknirészről majd egy másik bejegyzésben írok részletesebben.

11 megjegyzés:

Anice kötős blogja írta...

Nagyon csinos vagy benne és a kardi is szupi.Feltűrt ujjal is.
Még sose horgoltam kardigánt, de pillanatnyilag én is belecsaptam, hosszú kihagyás után a horgolásba és, le se tudom tenni a horgolótűt, nagy meglepetésemre.

Sok sikert a további kardigánokhoz, a february lady sweatert különösen várom, hogy felrakd.

Rózsaszín pöttyök írta...

Gratulálok! A nyúlás-összemenést majd idővel ki fogod tapasztalni. :-D

Fura, hogy szerinted is gyorsabb a horgolás, mert nekem pont az ellenkezője a tapasztalatom, ugyanis kötés közben mást is tudok csinálni, öntudatlanul mozog a kezem, a horgolásnál meg koncentrálni kell, hova szúrsz és hányszor tekersz. (Az igazán nagy darabokról nem is beszélve. Gyorsabban elkészül egy kötött takaró, mint egy horgolt.)

Melinda írta...

Nekem is nagyon tetszik a kardigánod, én amúgy is nagy kardigán-rajongó vagyok!:)
Amit nem értek: azt írod, top down, akkor az ujja nem visszabontható a csuklótól? Vagy az alulról felfele készült? Nem vagyok túl (semmennyire;D) járatos a top down művekben...
A February Lady Sweatert én is izgatottan várom!

Jucuu írta...

Melinda, de igen, ha azért kérded, hogy miért nem bontottam vissza az ujját, miután kinyúlt. Sokat gondolkoztam rajta, de végül nem volt hozzá már kedvem. :) Így visszahajtva sem rossz, csak rögzíteni kellene, mert mindig hajtogatni kell. A testénél viszont az egész körbe szegélyt le kellett volna bontani, na arra semmiképp nem voltam hajlandó. Nem lett volna vészes munka, de már nagyon akartam, hogy hordhassam s így letettem róla.
Most így végigolvasva nem értem magam, hogy tényleg miért nem tettem meg, de most már így marad. :)

zazálea írta...

Én az érzést ismerem, hogy jaj, mekkora kell, és mi van, ha nem is jó... neki sem állok. De a zoknikötést idén muszáj elsajátítanom, ott olyan nagyot nem tévedhetek, nem igaz? Így aztán már nézegetem a tudományt az oldaladon...
A kardigán pedig tetszik!

helen írta...

Határozottan tetszik, a színe is :) Ügyes vagy nagyon :)

rojalka írta...

Nagyon ügyes vagy!
Majd egyszer én is horgolok magamnak eggyet!

krókusz írta...

Ez annyira tetszik... mindig is csodáltam azokat az embereket, akik képesek ilyen nagy munkára, ekkorát horgolni... tetszik a minta is, a színek összeválogatása is, a kardigán szabása is.
(És az utolsó kép, ahol úgy tűnik, mintha Szilárdot felcsippentenéd, hogy odébbrakd :-) )

KA írta...

Így ismeretlenül is: éppen egy ugyanilyen kardigánon dolgozom, csak csíkos változatban. Nagyon szép lett. A visszafejtésen már túl vagyok, csak még az elkészítés van hátra. Nagyon jó lett a tiéd.

swarbli írta...

Nagyon klassz! Csípem az ilyen egyszerű darabokat. Meg úgy általában jobban szeretem mostanában a kardigánokat, mint a pulcsit.
Én is most kezdtem bele életem első kardigánjába. Így 6-7-es tűkkel haladósabb, mint gondoltam.

anyahajó írta...

Nagyon tetszik - nem is értem mire gondolsz, amikor azt írod, nem áll jól. A színe meg külön gyönyörű!