Még márciusban elkészült ugyanis életem első kardigánja, amit magamnak horgoltam, nem másnak, magamnak! Eddig sosem volt türelmem végigvinni ekkora munkát (merthogy naagyra kellett horgolni :(), leszámítva életem első kötését, ami a páromnak egy pulóver volt ezelőtt kb. 13 éve.
A fonal már egy ideje várt a megvalósulásra, először egy February Lady sweater akart lenni, amibe bele sem kezdtem sosem, aztán ez a csinos kardigán, aminek a passzéját megkötöttem, majd végül úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha meghorgolom, mert úgy talán elkészül belátható időn belül. A horgolás ugyanis sokkal gyorsabb kézimunka, mint a kötés.

Rátaláltam erre a jó kis leírásra és programra, aminek segítségével elkészítettem a mintám, s szűk egy hónap alatt meghorgoltam ezt a vastag és meleg kardigánt.
Elsőre túl nagynak és tömörnek ígérkezett a felső, így újrakezdtem kevesebb szemszámmal és vastagabb tűvel. Végig izgultam, mivel sosem horgoltam még ilyet, fogalmam sem volt, hogyan kell állnia rajtam félkészen, hogy biztos jó legyen a méret.
Mikor elkészült, nagy boldogságot éreztem, nagyon tetszett. Kimostam, kiterítettem száradni, de már akkor gyanús volt, hogy ez bizony méretet váltott. Így is lett, az ujja min. 10 cm-t nőtt, s hosszában is megnyúlt, pont annyira, hogy előnytelen legyen az alakomon. Másik sokkoló tapasztalat az volt, hogy egy hét után úgy nézett ki, mintha éve óta hordanám, mindenhol rettenetesen kibolyhosodott, ahol egy kicsi dörzsölés érte. Ezt orvosolni tudtam a gyapjúruha borotvámmal, mert ilyenem is van :), de azért jó lenne, ha pici galacsinok termelődése a kényes területeken idővel csökkenne vagy megszűnne.

Első kardigánom
Modell: Top Down Round Yoke Cardigan
Fonál: Novita Isoveli (75% gyapjú, 25% poliamid), Rikker féle 2 ágú merinogyapjú (100% merinogyapjú), 831g
Horgolótű: 8 és 5mm

A képeken már ebben a megnyúlt formájában látható.
Néhány apró hibát is vétettem, például sosem horgoltam még gombszegélyt, így az alsó és felső gomblyuk rossz helyre került, mint az alábbi képen is látható. De ez annyira nem zavar, nem is bontottam vissza emiatt a szélét, ami amúgy finom, saját festésű Rikker-féle merinógyapjú fonálból készült.

Végül úgy döntöttem, hogy bátor leszek és próbaképp mosás után beraktam a kardigánt szárítógépbe 2x15 percre, aminek eredményeként kicsit összébb ugrott. Nem tudom, mennyire tartós az eredmény, mert hordani szerencsére már nem kell ilyen vastag ruhát.

S hogy miért lesz ez az év a kardigánok, pulóverek és zoknik éve? Azért mert már Szilárd is boldogabb egy kardigánnal, a February lady sweaterem hamarosan elkészül pamutfonálból, remélhetőleg befejezem egy tavaly elkezdett vékony gyapjúkardigánom és most vettem pamutfonalat egy klassz nyári rövid ujjú felsőhöz is, amit remélem még nyáron hordani is tudok. A zoknirészről majd egy másik bejegyzésben írok részletesebben.