2009. november 22., vasárnap

Vásárban jártam

Múlt héten volt a tamperei kézimunkás vásár, amit minden évben megrendeznek a helyi óriási sportcsarnokban, már tavaly is beszámoltam róla. Kicsit utána néztem, idén 31 ezren látogatták meg a 3 nap alatt, ez volt a 14. alkalom, hogy megrendezték.
Én ismét pénteken mentem, férjem pedig bevállalta Szilárdot erre az alkalomra (bevitte a munkahelyére és büszke apaként mindenkinek bemutatta a gyermeket). Jó döntés volt ez a nap, mert rendesen lehetett mozogni, nem volt akkora tömeg, hogy ne férjek oda bármelyik árushoz. Biztos öregszem már, hogy nincs akkora türelmem egy ilyen eseményhez, de most szinte csak végigszaladtam a sorok között, koncentrálva arra, hogy észrevegyem a számomra fontos árusokat. :) Így is legalább másfél óra volt, mire végigértem, s akkor kezdtem újra, hogy a kinézett fonalakat megvásároljam. A vásárban általában mindent meg lehet vásárolni, ami a kézimunkához kapcsolódik, legyen az alapanyag vagy kész termék, tehát nem csak fonalakat, hanem faárut, ruhákat, gyöngyöket és így tovább. Programok is vannak, ezekkel most nem foglalkoztam, tavaly is csak a rokkán fonó hölgyet néztem meg, most sajnos nem találtam ilyet.

Akkor lássuk, miket vettem. Szilárdnak is megvolt az elképzelése arról, hogy mi látszódjon a fényképen:


Néhány kötőtűt vettem, sok fonalat és pár méter anyag is belekerült a szatyromba. Emellett sok festéshez szükséges alapanyagot, de azok most nem szerepelnek a fotón.


Az alábbi képen láthatóaknak örülök a legjobban. Fél kiló natúr színű gyapjúfonal, finn juh szőréből, ebbe rögtön szerelmes lettem és annyira olcsón adták, hogy szívem szerint felvásároltam volna az összeset. Kicsit bök, de csak annyira, amennyire egy ilyen fonalnak illik is, megfestem majd magamnak és csodaszép zoknikat fogok belőle kötni!
Találtam fonni való BFL gyapjút, nem tudtam otthagyni, annyi szépet hallottam már róla.
A barna gyapjúfonal észt márka, Evilla a neve. Ezzel már régóta szemeztem, de most találtam is egy mintát, amihez ez a fonal ajánlott, így nagy volt az örömöm, hogy belebotlottam a vásáron.
A fonalak alatt egy lenből szőtt gézszerű anyag van, amit beszegve kendőként lehet használni, gyönyörű zöld a színe. Ezt is a vásárban találtam és engedtem a csábításnak.


A vásár után is fonalakat mentünk venni. Leárazás volt a boltban , ahova vásárolni járunk, így megfelelőnek láttam az alkalmat megvenni StenSapa pulóveréhez a készletet, emellett pamut és alpakka fonalakat szereztem be festéshez.


És akkor most elmondhatom, hogy ahelyett, hogy az évet pozitívan zárnám fonalfogyasztás szempontjából, megint minden fiók és szekrény fonalgombolygokkal van megtömve...

8 megjegyzés:

Emi írta...

Szivesen korulnéztem volna én is ott!Egyszer elmegyek./Milyen szép álom!/

Névtelen írta...

Csodaszèp dolgokat vettèl, nagyon tetszenek!

Mosolyrend Évi :) írta...

Ezt a sok különlegességet!
A fotón is klassz :) hát még ha megtapogatható.
Egy ilyen vásárban én is szétnéznék.

Macus írta...

Szinte csorog a nyálam a sok gyönyörű fonal láttán. de szívesen elmentem volna!
Biztos csodaszépeket alkotsz majd az alapanyagokból. Kíváncsiín várom.

ritarenata írta...

szép fogás volt!!!
hát igen, én is az utobbi honapban kostoltam bele a kékpofis-birka "kabátjába". a festés utan is szinte magától fonódik.
szívböl kivánok a fióküritéshez sok örömet.
üdv tirolbol.
ri

Timici írta...

szépséges alapanyagokkal lettél ismét gazdagabb, az anyagot is mesések, nagyon szép minden, egyszer lefotózhatnád a hobbiszobád polcait;o) biztos kész fonalbolt:o)))

Anice kötős blogja írta...

Hű meg ha, jó hely lehet az a Tampere!
Kellemes alkotást kívánok ilyen szépségekből!

Névtelen írta...

Lehet, hogy hirtelen nem fogod az egészet használni, de milyen jó, ha az embernek van mihez nyúlni. Ez a dióval festés érdekes. Gondolom a zöld dióval csinálod. ami úgy megfogja a kezet, nyilván mást is megfog.