2009. április 30., csütörtök

Kedvenc színe?

Khmm...


Leárazva találtam ismét ebből a zöld fonálból. Mindenképp vettem volna magamnak egy kardigánra valót valamikor, de így még a pénztárcám is jól járt.

Mostanában kevés idő jut a blogra, sűrű a programunk. Bár én jobban szeretem a nyugalmat, otthon ülni (kötni :)), s csak néha kimozdulni, de ezek most jól esnek.
Hétvégén például magyar táborban voltunk 7 másik magyar családdal együtt. Péntektől vasárnapig tartott a program, az idő pedig csodás volt. A világ végén az erdőben táboroztunk, faházakban aludtunk, nyílt tűzön sütöttünk-főztünk. Nagyon jó volt, Szilárd pedig a paradicsomban érezhette magát, minden teli volt kavicsokkal és pocsolyákkal. Állandó programja volt a pocsolyák kaviccsal való feltöltése. :)
Kedden a fővárosban jártunk. StenSapának volt munkából kifolyólag dolga arra, mi pedig elkísértük. Vonatoztunk egyet (döbbenetes, hogy két felnőttnek már nem éri meg vonattal menni, autóval olcsóbb lett volna), majd Szilárddal felfedeztük a várost. Eddig csak pár alkalommal jártam Helsinkiben, akkor is kísérővel, így izgalmas volt kettesben kirándulni. Előre kikerestem az érdekesebb látnivalókat, no meg néhány fonálboltot...
Az állomásról egyből az egyik fonalas boltba sétáltunk, ami közel volt a kikötőhöz, így egyúttal a nagy hajókat is megnézhettük. Hihetetlen, de Szilárdnak nagyon jó kedve volt, így a boltban nyugodtan nézelődhettem, ő pedig saját magával társalgott addig. :) Itt megvettem a meglepetés kendőmhöz az utánpótlást (kék merinosilk), és még 3 gombolyag leárazott pamutfonalat. Kettőből sapka lesz ajándékba, a harmadik pedig majd a fonálfestéshez kell.


Ezután elsétáltunk a másik fonálboltba, amit alig sikerült megtalálni, de szerencsére mégis. Itt találtam ugyanis ezt a mustár sárga gyönyörűséget:


Szintén kardigán lesz belőle, nekem ez is. Imádom! Ebben a boltban még egy hírességgel is sikerült találkoznunk. Az üzletből kifelé jövet hallottam, hogy egy vásárló azt mantrázza mögöttem: Nem szabad fonalat vennem, nem szabad fonalat vennem... :) Hátranéztem, s az egyik finn kézimunkás újság főszerkesztője jött elő a sorok közül, akinek van (volt?) egy vetélkedő műsora is a tévében, így ismertem fel.
Most jöjjön egy kis turistaajánló, hátha valaki Helsinkibe fog kirándulni a jövőben.
Nem hagyhattuk ki a programból a Sibelius-emlékmű megnézését, így arra is elsétáltunk. Néhány éve, mikor egy finn tanfolyamra jártam, "osztálykirándulást" tettünk Helsinkibe, ahol ezt a szobrot is megnéztük. Előtte olvastam róla, s nem értettem, hogy mi az érdekes ezen a fémtömegen. Azonban mikor odaértünk a csoporttal és megláttam élőben, megértettem. Lenyűgöző látvány, főleg napsütésben, ajánlom mindenkinek!

4 megjegyzés:

nöné írta...

Nagyon-nagyon irigyellek, amiért kapásból 2 fonalbolt is az utadba került, és ilyen gyönyörűségekre akadtál bennük!
Ott, a messzi idegenben pedig tiszta feltöltődés lehetett magyarokkal lenni és nomád életet élni olyan hosszú ideig. Tartalmas napjaitok voltak. És most pedig jöhet a kötögetés, ha már ilyen szép fonalaid sikeredtek:o)

Melinda írta...

Óóóó, egy másik zöld-mániás...!:DDD Isteni a szerzeményed! Persze az összes többi is. Kívánom, hogy mihamarabb megköthesd őket, aztán hamar-hamar mutogatni ám!;)))

zazálea írta...

A lényeg, hogy megvagytok, nem tűntetek el! A fonalak szokásosan irigylésre méltóak, biztos vagyok benne, hogy a kész kardigánok is azok lesznek...
Milyen messze laktok Helsinkitől? És a párod mit dolgozik?

Judit írta...

Melinda nekem is feltűnt, hogy te is szereted a zöldet. :)
Zazálea ide Helsinki kb. 180km, párom pedig annál a finn mobilgyártónál dolgozik, amelyik gumicsizmákat gyártott korábban. :)