Vásárfia

Másfél hete ismét vásárban jártam, kisebb fajtában, de így is sikerült csodaszép dolgokra bukkannom. Harmadik alkalommal rendezték ezt a vásárt a Tampere-házban, de én csak most hallottam róla először.
Kellemes társaságom volt a nézelődéshez, míg StenSapa Szilárdot terelgette otthon, én a húgommal kapcsolódtam ki. A fonalakat egy nagyon új fonalboltból vettem, a kiszolgálás annyira kellemes volt, hogy biztos, hogy máskor is fogok itt vásárolni. Zoknifonalakkal tértem haza, ráadásnak pedig egy könyvárusnál találtam egy nagyon szuper fonós könyvet.


Csalódás volt számomra, hogy tavaly egy zoknit sem kötöttem magunknak, igazából még idén sem, pedig annyi csodaszép zoknifonalat vásároltam az elmúlt évben. Megfogadtam hát február végén, hogy idén minden hónapban kötök egy zoknit magamnak vagy Szilárdnak (StenSapát nem hozzák lázba a kötött zoknik), bár először még anyukám fog kapni egyet, mivel neki is régóta ígérgetem a dolgot.
Zoknikötésre fel!

Frissítés
Kifelejtettem az imént a bejegyzésből, hogy odaát valami nagyon érdekes és izgalmas dolog van készülőben...