Fényképező

Az utóbbi időben minden bejegyzésemben siránkoztam, hogy a fényképezőnk szerelőnél van. Ma felhívtam a boltot, s amit megtudtam, gondoltam leírom ide.

Az egész úgy kezdődött, hogy Szilárd szülinapja előtt két héttel elromlott a gép. Kétségbeestem, ugyanis Tamperében nincs hivatalos szervíz, de mivel kellett a fényképező mihamarabb, elvittem (volna) ahhoz a szerelőhöz, akiről tudtam, hogy hol dolgozik. A bolt előtt ért a szomorú hír, szabadságon volt azon a héten.
Elkezdett járni az agyam, hova tudnám így leadni javíttatni, elmentem egy kameraboltba, megkérdeztem, vállalnak-e javítást. Nagy örömömre kiderült, hogy bár ők nem javítanak, de szerződésben állnak egy szervízzel, rajtuk keresztül el lehet intézni a dolgot. Bő egy hétre tippelte a javítási időt az eladó.
Egy hét múlva hívtak, a szerelési költség ennyi és ennyi (ekkor óriási sokk ért, nagyon drága), javítsák-e. Nincs mit tenni, a gép kell, még ha ennyibe is kerül. Megint megkérdeztem, mennyi idő alatt készül el, 1 hetet mondtak, s hívnak, ha kész van. 5 nap múlva volt Szilárd szülinapja, azon a napon felhívtam őket, hátha... Nem túl kedves hangon közölte az eladó, ők AZONNAL szoktak telefonálni, ha megvan a gép.
Okééé, akkor várunk. Eltelt egy hét, aztán kettő, három. A harmadik után elkezdtem gyanakodni, hogy tesztelnek engem, valójában már kész van a fényképező, s arra várnak, merek-e még egyszer telefonálni...
Na, ma meguntam a várakozást. Felhívtam őket, elmondtam, hogy 5 hete nincs semmi hír, tudni szeretném, hol tart a dolog. Az eladó kis türelmet kért, felhívta a szervízt, majd utána engem. Mint kiderült, kommunikációs problémáik voltak... Bár én igent mondtam a javításra, de ez valahogy nem jutott el a szervízig, vagy a szervízben a szerelőig. Hmm. Megígérték, hogy mihamarabb kész lesz, az eladó szerint még ezen a héten. Én meg reménykedem, hogy ezúttal tényleg így lesz.