Sok kép következik, szólok.
Egy kis bevezető: a Barka Fonal Gilicéjéből kötöttem a pulóvert, még nyáron vettem a fonalat, első találkozásom volt ez a cég fonalaival. Kellemes élmény fűz ehhez, ugyanis a vásárlást megelőzte egy levélváltás Gabival, aki ezernyi kérdést tartalmazó levelemre olyan részletességgel válaszolt, hogy magam is meglepődtem. Emellett kedvesen segített összeválogatni a pulóverhez a színeket, mivel bizonytalan voltam, mi lenne a legjobb összeállítás.
A pulóver elkészítése lassacskán haladt, fentről lefelé kötöttem raglán ujjakkal, varrás nélkül, s a testéhez még volt lelkesedésem, de az ujjai előtt kellett egy kis pihenés... Jó ugyanis, ha az ember 2-3 színnel dolgozik, mert ad egy ritmust a munkának, ami hajt előre - na még egy sor kék, még egy sor zöld és így tovább -, de az ujjánál már nagyon untam a 3 szálat kerülgetni. Végül összeszedtem magam és elkészült. A nyakkivágást sajnos nagyra csináltam, kevesebb szemmel kellett volna kezdeni, s akkor nem lenne ilyen kivágott, ezen kívül meg vagyok elégedve. Emellett jó erősen blokkoltam hosszában, mert a teste is kicsit bőre sikerült, s valahogy nem tetszett a szememnek, ahogy hónaljban lóg, de a blokkolás csodát tett, jól áll Szilárdon.
S akkor eljutottunk a fényképezésig. Pár nap eltelt, mire Szilárdot rávettem, hogy modellt álljon, de támadt egy jó ötletem, amivel sikerült.
Ennyit a bevezetésről, a fényképezés menetét képekkel is mutatnám:
Én: Szilárd vedd csak fel ezt a pulcsit s ugrálj nekem a trambulinon és meg fényképezlek közben, jó?
Szilárd: JÓÓÓ!
Ugrik, öltözik, ugrál lelkesen:
Én: Na figyelj csak, most csinálok néhány képet innen lentről is... De ne hagyd abba! Ne mássz rám... Így nem tudok... Ja, hogy elfáradtál, meg meg szeretnéd nézni a képeket, gyere megmutatom s utána folytatjuk, jó? Akkor ugrálj megint!
Én: Gyere most állj ide az ajtó elé, ott is készítek párat. Naa, gyeree... Naa... Jó akkor ugrálj még picit.
Én: Akkor ide állj, úgy.
Én: Jaj, nem jó helyre világít a vaku, várj.
Én: Várj még mindig nem jó, még állítok rajta...
Én: Na jó, csinálok rólad is pár képet. Tetszik? A nagyszülőknek is lesz legalább valami mutatni való...
Én: Na most megint a pulcsit is. De nem forogj, ide nézz!
Én: Próbálok közelebbről is, jó? De akkor ne mozdulj...
Én: De mondom, hogy ne mozogj, ne ülj leee..
Én: Ne ülj le, várj...
Én: De ne feküdj le, légyszi, így nem tudok fényképezni. Na jó, majd elintézem nélküled a képeket...
Így megy ez nálunk.
A színek váltása először gondot okozott, nem tudtam hova kellene rakni. A két szín közötti váltás nem gond, meg tudom úgy kötni, hogy ne látszódjon, de nem szerettem volna, hogy a pulóver háta közepén menjen végig. Még mindig nem tudom, hogy általában hogy szokták, én végül az egyik raglánszaporításba raktam bele ezt, az alsó képen bal oldalon van a színváltásos szaporítás, a jobb oldalon sima szaporítás látszik, szerintem jól sikerült, nem feltűnő. Így a raglán után a pulóver oldalában megy tovább a színváltás, nem is lehet észrevenni.
Valami kellett a pulóver elejére, hogy meg tudjuk különböztetni, így egy sünivel és két gombával díszítettem (még mielőtt Szilárd megint valami 3 fejű sárkány ötlettel áll elő). Ezek még nem voltak a pulóveren a felső képeken, azért nem látszik rajtuk.
Csíkos pulóver
Minta: saját
Fonal: Barka Gilice (100% pamut), 182g
Kötőtű: 4mm
Annyit még hozzáfűznék az előzőekhez, hogy nagyon tetszik ez a fonal, kellemes volt vele dolgozni, semmi egyenetlenség nem látszik a kötés felületén, ami meglepő, meg ugye nagyon pozitív tulajdonság. De ha legközelebb kötök vele, lemegyek 3.5mm-es tűre, de lehet, hogy a 3mm-es sem túlzás, hogy feszesebb, szebb legyen a végeredmény.
