2010. január 31., vasárnap

Másik csomag

A másik csomagot karácsony előtt StenSapa családjának küldtük, benne néhány kötött aprósággal.
Sál a sapka mellé:

Éva nyakvédője
Modell: Baby cable rib neckwarmer
Fonál: Mirasol Sulka (60% merinói gyapjú, 20% alpakka, 20% selyem), Manos Wool Clasica solid (100% merinói gyapjú), 31g
Kötőtű: 5.5mm, horgolótű 5mm

Mamusz párom anyukájának. Nagyon lelkes voltam a mintát illetően, a leírás képein mutatós mamusz, ráadásul kötve (jobban szeretek és tudok kötni, mint horgolni). Csalódás volt mégis, valahogy nem olyan csinos, mint a horgolt mamuszaim:


Mamusz
Modell: Tossukka
Fonál: Novita Nalle (75%gyapjú, 25% poliamid) 2 sárga és egy zöld szál összefogva, 90g
Kötőtű: 5mm, horgolótű 4mm


Nagy örömünkre a múlt héten gyarapodott a család egy gyönyörű kislánnyal, neki készítettem ezt a pár apróságot:


Pici sapka
Modell: Super quick baby bonett
Fonál: Drops Baby Merino (100% merinói gyapjú, superwash), 31g
Kötőtű: 4.5 és 5mm



Pici kesztyű és zokni
Modell: saját
Fonal: Drops Baby Merino (100% merinói gyapjú, superwash), 10 és 20g
Kötőtű: 3 és 3.5mm

2010. január 29., péntek

Csomag - fiús rész

Nagyon béna, hogy január végén én még a karácsonyi csomagjaimról írok? Összesítést is szeretnék magamnak a tavalyi évről, az mikor lesz kész, nyáron???

A karácsonyi csomag fiús részébe 3 sapka került, Szilárd unokatestvérének, öcsémnek és apukámnak. A fényképezéshez Szilárd állt modellt, az utolsó képen látszik, hogy ehhez szó szerint lekenyereztem a kisfiam.


Csanád sapkája
Modell: Thorpe (rav link)
Fonál: Sandnes Garn Alpakka (100% alpakka), 70g
Kötőtű: kötőtű 5.5mm, horgolót 4.5mm


Peti sapkája
Modell: saját
Fonál: Novita Luxus Cloud (65% gyapjú, 35% bambusz), 52g
Kötőtű: 4 és 4.5mm


Apu sapkája
Modell: saját
Fonal: Novita 7 Veljestä (75% gyapjú, 25% poliamid), 62g
Kötőtű: 4mm

2010. január 26., kedd

Hogy mi van a táskámban?

Ritarozi kérdezte, hogy mit rejt az én táskám. Nem szoktam részt venni játékokban, valahogy sose jut rájuk idő, de mivel ehhez csak egy fényképre volt szükség, így tessék:


Pénztárca, kulcs- és telefontartó szütyő, két toll, egy ceruza, zsebkendő, még két csomag zsebkendő, koszos zsebkendő :), dezodor, kézfertőtlenítő gél, rágó nekem, rágó Szilárdnak, centi és olló, Szilárd egyik kesztyűje, egy százforintos??, Eszter címe, Szilárd kindertojásban talált játéka.
Semmi extra.

2010. január 23., szombat

Meleg kesztyűk


Nem volt mese ma délután, 3 napja nem mozdultunk ki, így kénytelen voltam elvinni Szilárdot szánkózni. Még akkor is, ha a hőmérő -17-et mutatott. Felajánlottam Szilárdnak, hogy menjünk inkább a városba, akkor csak a buszmegállóban és a boltok között fagyoskodtunk volna, de érdekes módon inkább a szánkózást választotta...
Kerültünk hát egyet az erdő szélén, aztán elhúztam a közeli építkezéshez. Tudtam, hogy csalódás nem fog minket érni, hiszen múltkor a -20 fokban is öntötték a betont és dolgoztak a munkások, most is így volt. Ráadásnak még egy darut is idehoztak, nem is kell több egy fiúgyermeknek.
Indulás előtt persze szidtam magam, hogy pont ma kellett kimosnom a vastag kesztyűmet, így lefagy majd a kezem a vékonyban, míg húzom a szánkót. Végül nem volt gond, kellemesen melegem volt a mozgástól. De erről eszembe jutott, hogy megmutassam itt az idei év első kötését, ami pont ez a vastag kesztyű.
Szilveszterkor jött az igény, hogy végre elkészüljön az egyujjasom, ugyanis mikor kimentünk az utcánk végébe fellőni néhány tűzijátékot (amit Szilárd csukott szemmel és füllel nézett végig az ölemben ülve, még szerencse, hogy kivittük a szánkót is és abban benne volt a birkaszőr alátét, így erre le tudtam ülni, miután ástam egy mélyedést a 40cm-es hóba), igencsak hideg volt, mire végeztünk úgy éreztem, hogy nem bírom ki hazáig, az ujjaim lefagytak a helyükről. Hasonló hideg volt mint most, de StenSapa nem fázott, hisz szaladgált a kistavon begyújtani a tűzijátékokat, mi pedig biztonságos távolságból szemléltük ezt, azaz csak én ugye. Próbáltam néhány fényképet készíteni a tájról, mert valami mesébe illő volt a tó és körülötte a fák, sehol egy lámpa a közelben, csak a hó adott valami kis derengést a környéknek. Na de annyira sötét volt, hogy a fényképezőn nem láttam, hogy melyik gombot kell megnyomnom, hogy ne vakuzzon, s közben meg lefagyott a kezem a vékony kesztyűben. Kisregényt kaptok néhány képért cserébe, hehe.
Szóval megkötöttem a kesztyűm iziben, a fonal hozzá angliai utunk óta várt, hogy végre betöltse szerepét. Szeretem nagyon ezt a fonalat, ebből van a téli sapkám és egyik sálam, most a sötétbarna színt használtam fel. (Nem, nem fizetett reklám, de pont tudom, hogy az 1001fonal.hu-n ez a fonal épp 20% árengedménnyel kapható, s én csak ajánlani tudom, csodás puha, egyáltalán nem szúr, naaaagyon meleg és kellemes vele kötni.)


Jucuu egyujjas kesztyűje
Modell: saját, egyszerű kesztyű
Fonal: Artesano Alpaca Aran (50% gyapjú, 50% alpaka), 83g
Kötőtű: 4.5mm


Amúgy egy teljesen átlag kesztyű született, de az érdekessége a hüvelykujj, aminek a kivitelezése rettentő egyszerű és nagyon tetszik. Ősszel találtam a technikára, akkor Szilárdnak kötöttem egy gyapjúkesztyűt saját festésű fonalból. Próbáltam megtalálni angolul a módszer nevét (nekem csak finnül van meg), emlékszem, hogy ősszel megtaláltam, de most sehol nem lelem. Ha valakit nagyon érdekel, megpróbálom megkeresni.



Szilárd egyujjas kesztyűje

Modell: saját, egyujjas kesztyű,
Fonal: saját festésű gyapjúfonal (75%gyapjú, 25% poliamid), 29g
Kötőtű: 3mm


Itt még megjegyzem, hogy nem emlékszem ennyire gyönyörű télre, mióta kint élünk Finnországban. Bár az első pár év nem számít bele, mert akkor még a központ közepén laktunk, ahol annyira nem lehetett érzékelni a hómennyiséget és nem is igazán foglalkoztunk ezzel. De most csak ámulunk, mert december elején elkezdett esni a hó és hideg is jött aztán megint esett a hó és így tovább. Végre ismét volt/van rendesen hideg, amikor a tavak befagynak (az elmúlt hónapban többször járt a hőmérő 20 fok környékén napközben is), és végre van SOK hó.
Annyit sajnálok csak, hogy gyáva vagyok kimenni sífutni, pedig az utca végén kezdődik a sínyom, ráadásul kitűnő állapotban, de a min. 4 év kihagyás eléggé elrettent. Egyedül tudnék csak menni, valakinek Szilárddal is kell maradni idehaza, régen pedig mindig StenSapával együtt jártunk. Még ha valami sima terep lenne, de a környék teli van dombokkal (és itt Finnországot úgy kell elképzelni, hogy nem nagy dombos a táj, hanem 10-20 méteres meredek emelkedőkel és lejtőkkel van tele, ami miatt a biciklizés is kicsit emberpróbálóbb, mint odahaza az Alföldön), és én a kanyart a dombok alján még mindig nem tudom bevenni, csak kifeküdve oldalra a hóba. :)
Amúgy azoknak, akik nem sífutottak még sosem elárulom, hogy a sífutás iszonyatosan jó dolog, rettentő szórakoztató és nagyon átmozgat. Mi magunktól tanultunk s valószínűleg egy általános iskolás, alsós finn gyerek simán leköröz tudásban és tempóban is, de azért szeretjük. Na, majd ha Szilárd akkora lesz, akkor mehet az egész család csetelni-botlani a hóban...

Ezt a bejegyzést 2 napja írtam, de csak most volt időm feltenni, ha valakinek véletlen feltűnne, hogy délelőtt teszek fel bejegyzést arról, hogy ma délután szánkóztunk...

2010. január 19., kedd

De jó nekem

Még decemberben rendeltem ezeket a dolgokat, késve érkeztek meg, de szinte egyszerre. Jó érzés volt ennyi csomagot kapni pár nap alatt.
Először ezek a gyönyörűséges gyapjak érkeztek meg. Ah, annyira puhák és szépek, nagyon várom, hogy belefoghassak a fonásukba.


Egy finn cégtől rendeltem színmintákat. Nagyon szépek mind, de miután megérkeztek, kicsit jobban utánanéztem az áraknak és hát mit mondjak. Két és félszer drágább, mintha annál a cégnél, ahol a rokkát vettem (Angliából). A postaköltség sem olcsóbb itt helyben. A merinógyapjú eredete sem tiszta (nem szeretnék mulesing eljárással megkínzott birka szőrét venni). De azért jó nézegetni a gyapjúmintákat.


Végül pedig egy kis előfonal szürke finnbirkáról, sok szépeket olvastam erről a gyapjúról, de csak így előfonal formában tudtam hozzájutni. Mellé vettem egy kis selymet is, nagyon izgalmas, milyen lehet ezt fonni...


Fonás terén a helyzet változott, mostanában ritkán jutok a rokka mellé, s akkor ezt fonom (nem, nem bejgli, hanem a hagymahéjjal festett mözsi gyapjú):


A napfonal sárga része már kész, most készül a narancssárga szál. Közben megokosodtam a legújabb festős könyvemből, hogy milyen technikával kellett volna festeni a gyapjúszalagot. Na majd legközelebb.


S egy példa, hogy mostanában miért olyan nehéz a fényképezés ide a blogra. A fenti képen kevésbé, de a lentin már jobban látható, hogy egy hupikék törpikék is beszökött a képre,


majd követték őt a háziállatok is. Szilárd szívesen kiveszi a részét ezekből a dolgokból, hm.


Erről jut eszembe, kaptunk mi még egy csomagot magyarhonból is, méghozzá egy dinnyeszelettel és egy uborkával gazdagodtunk. Köszönet érte Gabinak!