2011. február 24., csütörtök

Csavartas


A Barka Fonal Kötősulijának legújabb leckéjében ismét engem olvashattok, ennek a csavart mintás lábszármelegítőnek elkészítését mutatom meg.
Három méret is szerepel a leírásban, pici gyermek, gyerek és felnőtt méret. Emellett az alsó passzéhoz is két befejezést írtam, az egyik a képeken látható bő fajta, ami cipőre/csizmaszárra is ráfér, a másik egy szorosabb passzé, ha az első megoldás nem tetszik.


A leírás érdekessége a magic loop technika, azaz körkötőtűvel készül a lábszármelegítő az 5db zoknikötőtű helyett.
Ajánlom mindenkinek ezt a módot, aki fél a zoknikötőtűktől, vagy akinek kényelmetlen a velük való kötés. Én már régóta kezembe sem veszek zoknikötőtűt, mindent ezzel a módszerrel készítek, amit körben kell kötni. Főleg azóta imádom, mióta a zoknik is egyszerre készülnek el egy körkötőtűn.


A másik érdekesség a leírásban a csavart minta elkészítése segédtű nélkül. Ezt is érdemes kipróbálni, rengeteg időt és plusz munkát lehet megspórolni azzal, hogy a segédtű használata helyett egyszerűen áthelyezzük a szemeket a csavart minta lekötése előtt.


Kisfiam már szó nélkül áll modellt akár ilyen lányos dolgok fényképezésénél is, de mielőtt valaki félreértené, nem ő fogja elhasználni a lábszármelegítőt...

A kimaradt fonalból összehoztam egy, a lábszármelegítőhöz illő sapkát is. Sajnos igen határeset volt a fonalmennyiség, így a passzé más fonalból készült és a sapka egy picit rövid lett, de azért remélem, hogy a tulajdonosa tudja majd használni tavasszal.


A sapkán ugyanaz a csavart minta fut végig, mint ami a leírásban szerepel.


Csavartas sapkája
Minta: saját
Fonal: Barka Dáma (50% gyapjú, 50% alpaka) és valami saját festésű fonal, 36g
Kötőtű: 4 és 4.5mm





2011. február 18., péntek

Horgolt kendő és Hedda

Hideg. Naaaagyon hideg. Bizony ez van itt nálunk. Míg két hete azt hittem, hogy mivel egy hónappal hamarabb jött a tél, így a tavasz is hamarabb fog, most már eszembe sem jut ilyen. Minden reggel hidegebb és hidegebb van. Na de ilyet még én sem láttam eddig:


Nem azt mondom, hogy nem volt sosem ilyen hideg még erre, de én bizony még nem láttam. Ezt is kipipálhatom. Jó lett volna a tegnapi északi fényből is picit látni, gondolkodtam is rajta, hogy egy kisebb kővel megdobom azt az utálatos utcai lámpát, ami az udvarunk végében áll (és baromira utáljuk, mert nagyon zavaró a fénye s pont a hálószobába világít be), hátha kialszik és úgy látszik valami az égen, de végül lemondtam róla. Kimozdulni meg ugye ki hajlandó ilyen hidegben?
Minden nap kínszenvedés kimozdulni, a hatvan réteg ruha magunkra öltése, a buszmegállóba menet gondolatban komoly blogbejegyzéseket költök arról, hogy miket szoktam magamra húzni, hogy ne fagyjak meg. Szilárd a héten panaszkodott először hidegre az oviban, nagyon fájt az arca, míg kint voltak. Szerencsére napközben felmelegszik -16-17-re is a hőmérséklet, s ha nem fúj a szél, akkor itt ilyenkor is kiviszik a gyerkőcöket. Volt már eset -20-as levegőzésre is, nem csodálkozom már. Csak rimánkodni szoktam magamban, hogy mikor érte megyek akkor bent legyenek, hogy fel tudjak melegedni, mielőtt elindulunk haza.
Igazi szükség van hát a jófajta, meleg ruhákra. Kész szerencse, hogy tavaly anyahajónál megláttam ezt a kendőmintát és még nyár közepén meg is horgoltam, így a nyakam nem fázik sosem.


Horgolt kendő
Minta: South Bay Shawlette
Fonal: Rikker-féle egyágú (100% merinógyapjú), 180g
Horgolótű: 6mm

a nyakamba csavarva hordom amúgy, nem így

Ehhez a kendőhöz festettem egy barna fonalat nyáron, az is mözsi gyapjú, csak a vékonyabb egyágú fajta, de mégsem működött a mintával. Sokat gondolkoztam, hogy milyen színű legyen, végül Krókusz adta meg a lökést a natúr fehérhez. Ő vezetett rá a munkáival, hogy a fehér is lehet nagyon mutatós, azt hiszem őnélküle nem igazán nyúlnék fehérhez.


Eltelt néhány hónap a télből, mire kapcsoltam, hogy nincs is a kendőhöz illő sapkám. Gyorsan kellett is kötni hozzá egyet, s pont kapóra jött ez a minta, amit picivel korábban szereztem be. Mözsi gyapjúfonalam is volt még, igaz ez már kétágú.


Hedda
Minta: Slouchy Hedda
Fonal: Rikker-féle kétágú (100% merinógyapjú), 98g
Kötőtű: 4 és 5mm


Ezt a bő fajtát választottam a 4 lehetőség közül, hogy kényelmesen beférjen alá a hajam. A fele kötött bogyót lehagytam a sapkáról, mert nekem az már túl sok lett volna, így most pont jó.


Leírhatom ide a végére, hogy elegem van a télből, meg a hidegből és a hóból? Meleget akarok, sok napsütéssel. Milyen igazam volt, mikor novemberben megjegyeztem a szomszéd anyukának, hogy most még lelkesen tologatjuk a frissen esett havat a ház elől, de majd februárban már nem leszünk ennyire aktívak. Főleg, hogy lassan már nincs is hova tologatni és még hol van a tavasz...




2011. február 10., csütörtök

El kell mesélnem,

mert annyira tetszik, ahogy az óvodában foglalkoznak Szilárddal.
Az oviban a mesekönyveket a könyvtárból kölcsönzik, vagyis a várost rendszeresen körbejáró könyvtárbuszból. Ha jól emlékszem havonta egyszer cserélik a könyveket, s ez a nap pont tegnap volt. Onnan tudom, hogy mikor megérkeztem délután Szilárdért, az óvó nénivel összesugdostak, s Szilárd boldogan rohant megmutatni nekem, hogy milyen pókos könyvet olvasott ma. Gyakran szeretnek engem az oviban meglepni a figyelmességükkel, most azzal, hogy Szilárdnak kikölcsönözték ezt a pókokról szóló könyvet, mert tudják, hogy nagyon szereti őket. (Mondtam már, hogy oviban az ágya mellett is egy gladiátorpókról és egy farkaspókról készült kép van kiragasztva?)
Az óvó néni elmesélte ezután, hogy Szilárd kiselőadást tartott neki a könyvből a pókokról, természetesen magyarul! El tudom képzelni a helyzetet, mert itthon is órákig tud beszélni az őt érdeklő dolgokról, szinte az összes pók nevét tudja a könyvünkből.
Persze nekem is bele kellett nézni az ovis könyvbe, s ekkor megtudtam Szilárdtól, hogy a bikapók finn neve bikahämähäkki, hahaha.

2011. február 8., kedd

Az elmúlt hetek


Ez az év nagyon kellemesen kezdődött minálunk. Húgom Szilveszter éjszaka érkezett hozzánk, még épp időben, hogy fellőjünk együtt néhány rakétát az égre az utca végén található kistó jegéről és koccintani tudjunk éjfélkor. Mi hangulatos jeges gyertyákkal vártuk őt, ezek elkészítéséhez a december igazán ideális volt a folyamatos -15 fok alatti hőmérséklettel. Csak kiraktuk a vízzel teli vödröt az udvarra és pár óra múlva kész volt a gyertyatartó. Még most is megvannak valahol a vastag hóréteg alatt...


Két hétig volt vendégünk a húgom, s bár ez az idő most kicsit más stílusban telt, mint az eddigi látogatásai, de mégsem unatkoztunk. Mert például míg a mosógépszerelő próbálta helyrehozni a mosógépemet, addig mi napfogyatkozást néztünk:


Vagy épp korcsolyázni tanultunk a közeli koripályán:


Sőt, az egyik hétvégét kirándulással töltöttük. Az első terv az volt, hogy meglátogatjuk az igazi Mikulást fent Lappföldön, de ezt sajnos nem sikerült összehozni. A hétvége még a karácsonyi szezonhoz tartozott, így ha találtam is volna szabad szállást arra a két estére (nem találtam), az árak az egekben voltak, a vonatjegyekkel együtt a végösszegből akár egy tengerparti nyaralást is összehozhattunk volna a Kanári-szigeteken... Kicsit szomorkodtunk a helyzeten, jó lett volna újra találkozni a Mikulással és Szilárd is biztos élvezte volna, de így új terveket kellett szőni.
Végül Észtország mellett döntöttünk, pontosabban Tallinn lett a cél. Szervezés, éjszaka a kompon, másnap kirándulás a városban, éjszaka a hotelben, délelőtt további kirándulás, délután komppal haza.
Ez itt a kabinunk, ha Szilárdon áll, valószínűleg ebben töltöttük volna az egész hétvégét, annyira élvezte a hajózást.


Sokszor jártam már Tallinnban komppal, általában átutazóban, mikor még autóval jártunk Magyarországra, de sosem télen, így a befagyott tenger látványa és a hang, ahogy a hajó a jeges vízben siklott igazán izgalmas volt.


A hajó Helsinkiből indult, mi már itt ledöbbentünk, hogy a fővárosban mennyire nem takarítják el a havat, autóval alig lehetett haladni a vastag, havas latyakban, ami az utakat borította, Tampere ehhez képest csodás. Nálunk, a város legszélén sosincs ilyen rossz helyzet, pedig nem nálunk kezdik a hóeltakarítást egy havazás után, elhihetitek.
Na, de ami Tallinnban fogadott minket szombat reggel, miután leszálltunk a hajóról, az igazán meglepett. Babakocsival mentünk, hogy minél kevesebbet kelljen cipekednünk, s Szilárd is bírja az egész napos talpalást. Ez utólag nem bizonyult annyira jó ötletnek, mert Tallinnban nem takarítják a járdákat. Szó szerint. Ha valaki ellapátolta a háza előtt, akkor ott tisztább volt az út, de nem volt ez sem igazán jellemző. Így aztán néha így haladtunk:


De leginkább így, mert tolni nem nagyon lehetett a babakocsit:


Az volt a tervünk, hogy délelőtt feltérképezzük a khmm, fonal- és méteráruboltokat, majd délután átvesszük a szállodaszobánkat, lepakoljuk a táskáinkat és a babakocsit és irány az Óváros.
A belváros amúgy így néz ki nagyjából: egy pici, régi épület, mellette egy óriási, modern irodaépület, ami mellett megint egy régebbi épület, és így tovább:


Hamar kifulladtunk a hóval való küzdésben, így betértünk az egyik híres bevásárlóközpontba megpihenni és enni, gondoltuk itt megvárjuk a délutánt, hogy átvehessük majd a szállodaszobát. Persze itt volt az egyik fonalbolt is, ami előtt kicsit leültünk erőt meríteni:


Szilárd véleménye a helyzetről:


Végül nem volt semmi újdonság itt, leszámítva a fantasztikus gombválasztékot, tovább is álltunk hamar. A délután végül egész máshogy alakult, mint terveztük, Szilárd bealudt az utolsó pillanatban, így hagytuk kicsit pihenni a szállodában, majd összeszedtük magunkat és már sötétben vágtunk neki az Óvárosnak. A térképen előre kijelöltük a pontokat, amiket mindenképp meg akartunk nézni, de végül csak egy nagyot sétáltunk a főbb utcákon, majd a metsző hideg elől bemenekültünk az első olyan étterembe, amelyik elfogadható vegetáriánus étellel is tudott szolgálni.
Férjemnek és nekem már volt szerencsém évekkel ezelőtt egy idegenvezető vezetésével körbejárni Tallinn Óvárosát és nevezetesebb helyeit, így nem volt ismeretlen a város, de azért jó lett volna, ha több időnk van most is rá. És nincs sötét. Meg jéghideg. Meg hó. A nap végkövetkeztetése: máskor is jöjjünk, de csakis nyáron. Melegben.
Azért másnap délelőtt még visszasétáltunk, hogy világosban is lássunk valamit.
Ez a Viru kapu, amin keresztül az Óvárosba lehet jutni:


Fantasztikus várfal védi:


A városnak ez a része főleg keskeny utcákból áll, nagyon hangulatosak. Nyáron.


Most ugyanis csak arra tudtunk figyelni, hogy a másfél-kétméteres jégcsapok, amik a háztetőkről lógnak, nehogy a fejünkre essenek. Reggelre plusz fokok lettek, minden olvadt, így ezek is. Sehol nem szedték le őket, döbbenet.


Amin még este ámultunk, hogy mekkora és milyen vastag, és mennyire nem biztonságos, az reggelre így nézett ki:


Na de ide el kellett jutnunk, az életünk árán is:


Hogy ezekkel a szépségekkel térhessek haza:



Vettem még fonnivalót is, de arról nincs kép, pedig már a rokkán van, és Krókusz is kapott egy motring igazi észt fonalat.
Hazafelé csak bő két óra volt a kompút,


s Helsinkiben még képet is tudtunk készíteni a hajóról, amivel hazaértünk. Aztán nagy szerencsékre felbukkant az a hajó is, amivel mentünk:


Így ezt is megörökíthettük (folyosóról, üvegfal mögül, ez tükröződik a képeken):


Most itt be is fejezem a beszámolót, elmegyek kiveszem a tortaalapot a sütőből, hogy a fiúk fel tudják díszíteni, mikor hazaértek s ezután ünnepélyesen átadhassák nekem. Ma ugyanis három három éves lettem, Szilárdnyelven kifejezve. :)