2009. augusztus 17., hétfő

Összefoglaló

Egy kis összefoglaló a nyaralásunkról, sok képpel.
Bizonyára hosszúnak tűnik 4 hét nyaralás, de igazából rettentően rövid idő, amit kettőnk családja közt kell elosztanunk minden évben. Mire megvalósítanák minden rokonlátogatást, az összes jóbaráttal találkoznánk, már hopp, el is szaladt az idő, újra csomagolni kell a bőröndökbe. Emiatt ritkán sikerül összehozni a nyaralásunk alatt igazi nyaralást, most mégis sikerült, 3 napot töltöttünk a Balatonon húgom és öcsém társaságában. Szerencsére az idő is épp melegebbre fordult, bár az első nap még fáztunk a tóparton.
Szilárd rettenetesen élvezte, főleg a homokos partot, ahol rombolni lehetett a mások által gondosan megépített homokvárakat.


Révfülöpön voltunk, s húgom unszolására felmásztunk egyik nap a Fülöphegyre, a kilátóhoz. Kellemes séta felfelé, csak ne lett volna a 35 fok, el vagyunk mi már az ilyen melegtől szokva...
Nem is mutattam még a legújabb hordozónkat, amit ezen a kiránduláson is aktívan használtunk. Még nyár elején vettünk egy Manducát, ugyanis a Babyhawk mei tai kendőt Szilárd kinőtte, túl hosszúak voltak már hozzá a lábai, lelógtak. Mivel párom nem használ hosszú kendőt, így kellett valami, amivel ő is tud hordozni, erről a márkáról pedig sok jót hallottam. Jó vásár volt, Peti nagyon szereti.
A hegyre fel én voltam a puttonyos, itt épp Szilárd fejét próbáljuk rögzíteni, mert ő a százmillió fok és rengeteg izzadság ellenére pillanatok alatt bealudt a kendőbe.



Érdemes volt felmenni, tényleg gyönyörű a kilátás onnan.
Az alábbi képet azért raktam be, hogy megmutassam a szoknyát és pólót, amit még a nyaralás előtt varrtam. Külön bejegyzést nem akarok nekik szentelni, mivel semmi extra nincs rajtuk. Egy kedvenc pólómról és szoknyámról vettem le a mintát, a felsőből 4 darab készült, 2 natúr és 2 halványlila színű. A szoknya lenvászon, nagyon szeretem.


Persze a strandon is jártunk párszor, s míg Szilárd köveket keresett a vízbe dobáláshoz, én szorgosan horgoltam. Sajnos egy horgolótűt el is hagytam, hiába kerestük később, valaki úgy gondolta, hogy jó hasznát veszi.


Bár konkrétan útba nem esett, hazafelé menet betértünk Mözsre, a Rikker gyapjúfonóba. Nem tudtam kihagyni, annyi szépet hallottam a róluk. Előre letelefonáltam a látogatást, aztán alig bírtam eljönni, annyi szépséget találtam ott.
Mint például 400g három ágú gyapjúfonalat:


1kg kétágú fonalat:


Hoztam még fonáshoz is kellékeket, de arról majd máskor.
S miért is kellett ennyi fonál? Természetesen festéshez.
Szüleim meglepően segítőkészek voltak ebben, pillanatok alatt lett bogrács, bográcsállvány, tűz, festéshez növényi alapanyag. Apukám annyira lelkesen segített, nagyon jó volt együtt tevékenykedni! Anyukám is sokat szorgoskodott, mire észbe kaptam, már kipucolták a bográcsot, vödröt kerítettek, szedtük a diót, egyeltük a répát.


Apró kezek is részt vettek a festésben, Szilárd és unokatestvére alaposan megvizsgálták a fonalat, miután látták, hogy hogyan mozgatom meg a festéklében. Rájuk is kellett szólni, mielőtt teljesen összegubancolták volna. :)


Ezeket a szépségeket sikerült összehozni a bográcsban:


Szilárd itt frissen szedett répát rágcsál, imádta, hogy valamelyik mama csak kiment a kertbe és szedett neki a földből.


Még a hazaút előtt találtam egy kézimunkaboltot, ahol épp mindenféle érdekesség volt leárazva, például bambuszfonalak.


És biopamut. Szilárdnak egy pulcsira való adag.


Ezeken kívül megajándékoztam magamat még egy dologgal. Sok gondolkodás után rájöttem ugyanis, hogy gyorsabban lesz táskám, s még szebb is lesz, ha valaki olyat kérek meg a megvarrásra, akinek csodálom a műveit. Azt, hogy milyen szépen és egyedien varr. Kdatta készített kérésemre egy buci madaras táskát, amit meg is kaptam a visszautunk előtt. Nagyon jó döntés volt, pontosan olyan lett, ahogy elképzeltem, illik hozzám és imádom viselni. Itt vannak a képek róla. Kdatta, köszönöm mégegyszer!

2009. augusztus 8., szombat

Visszatérni a hétköznapokba

Múlt hétvégén értünk haza a nyaralásból, nehéz visszarázódni a hétköznapokba. 4 hetet töltöttünk Magyarországon, ezért volt ilyen csendes a blog (köszi Gabcsap az érdeklődést! :)). Egyszerűen nem volt időm, se energiám ide írni, pedig halomban állnak a kész kézimunkák és egy-két fonálszépséget is szeretnék megmutatni.

A hetünk jól kezdődött, Szilárd 2. szülinapját ünnepeltük kedden. Olyan nagyfiú már! Ez az 1 hónap a családnál otthon nagyon sokat adott neki is, nap nem telik el, hogy ne emlegetné a nagyszülőket. Rengeteget fejlődött a beszéde, az út előtt még csak szavakat használt, de otthon az első 2 hét alatt megtanult két verset kívülről és mondatokat is elkezdett használni. Azóta is napról napra egyre több mondókát és éneket tud. Büszke vagyok Szilárdra, hiszen az év nagy részében csak ketten beszélünk hozzá az anyanyelvén s így is milyen szépen beszél.
A szülinapi ajándék most nem saját készítésű volt, egy fa vonatkészletet kapott, de az ajándékozás előtt gyorsan varrtam egy táskát, amibe beleraktuk a meglepetést.


A vonatozást még gyakorolni kell, gyakran kisiklik a vonat, de ettől függetlenül Szilárd nagyon élvezi.


Nagyon köszönöm az előző bejegyzésemre adott megjegyzéseket, jól esett, hogy ennyien reagáltatok rá. Jönnek még képek a festett fonalakról, most már elég sok fajta van, Magyarországon is sikerült néhány növényt kipróbálni. De erről majd részletesebben később.
Közben nálunk elkezdett virágozni a gilisztaűző varádics, egész nyáron ezt vártam lelkesen, remélem hétvégén ismét beizzíthatom a festéklábosom alatt a tűzhelyet.
Addig is a szörpkészítő lábost fűtöm, amit rögtön beszereztünk a szabadság után.


Csorog a szamócaszörp,


itt pedig már beüvegezve várják, hogy elfogyasszuk őket.


S végezetül: Lolka, ha még mindig olvasod a blogomat, elküldenéd a címedet a jucuuu kukac gmail pont com-ra, hogy a PIF ajándékod postázni tudjam (sajnos semmilyen elérhetőséget nem adtál annak idején, mikor jelentkeztél a játékra). Nagyon köszönöm előre is!

2009. július 17., péntek

2009. július 10., péntek

Simlis sapka kenderfonálból


Ezt a fonalat teljesen másra terveztem használni, de mikor a legújabb Suuri Käsityö újságomban megláttam a simlis sapka mintáját, amit erre a fonálra terveztek, inkább amellett döntöttem.
Megkötöttem a sapkát gyorsan egyik este, izgultam végig, hogy jó lesz-e Szilárd fejére, olyan nagynak tűnt. Reggel persze kiderült, hogy tényleg így van. Fém kötőtűvel (az volt csak szabadon) meg sem sikerült közelíteni azt a szemszám/10cm sűrűséget, amit a minta (és fonálgyártó) írt, ezért volt bő a sapka. Ekkor visszabontottam a harmadáig és bambusz tűkkel, kevesebb szemszámmal elkészítettem újra. Így a méret már jó lett.
A képeken még mosás előtt látható a sapka, a mosás miatt azonban elvesztette tartását, az eleje megnyúlt, így Szilárd belelógott szemébe. Ráadásul jól megnyújtottam körbe a sapit, hogy még véletlen se nyomja gyermekem fejét, na ezt nem kellett volna.


Egyik nap ráadtam a fejére, s hogy ne zavarja a simli(?), azt behajtottam a sapka alá. Kiderült, hogy úgy sokkal jobban néz ki, ezért fogtam, visszahajtottam a visszájára a szélét és levarrtam. Így feleakkora lett a simlirész, s tartása is lett, pont ahogy kell. Hátulra, a szélébe pedig belefűztem egy nagyon vékony gumit, így most már tényleg simlis sapkának néz ki, Szilárd füle mögé lehet rakni (tehát nem a fülén van, mint a képeken).


Simlis sapka kenderfonálból

Modell: Suuri Käsityö újság, 2009/6-7
Fonál: Allhemp6 (100% kender), 53g
Kötőtű: 4mm

2009. június 29., hétfő

Piroska sárgában

Íme a mustár sárga fonálból készült sapka. Azonnal belefogtam, miután megvettem, a sapka mintáját még korábban találtam a Ravelry-n.


Egy rettentően édes sapek kerekedett ki belőle, a fonál is nagyon tetszett, szerettem vele kötni. A minta egyszerű, gyorsan elkészül, egyedül a hátul futó fogyasztást kellett volna hosszabban folytatnom, így most kicsit eláll nyakban.


Azonban van egy kis probléma. Gyermekem kislánynak néz ki benne, akármit csinálok. Talán az alábbi kép visszaadja a hangulatát, pont olyan a sapkában, mint Piroska. Csak épp sárgában. :)


Piroska sapkája sárgában
Modell: Top Down Bonnet
Fonál: Mirasol Tika (100% pamut), 50g
Kötőtű: 4mm

Most nem tudom, hogy mit csináljak ezzel a sapkával, egyelőre a fonalas kosár mélyén pihen.

2009. június 25., csütörtök

Az elmúlt...

...másfél hétben vendégünk volt, így nem igazán volt időm a blogra. Kötni azért tudtam, ugyanis az első 6 napban nem ment a hőmérő mutatója 12 fok fölé, az eső is esett, sok időt töltöttünk a lakásban. Múlt hét végén azonban megjött a nyár, s úgy néz ki, hogy marad is egy darabig, jó meleg van.
Szerencsém volt a vendégünkkel, mert bár kötni nem tud, de a gyönyörű fonalaknak ő sem tud ellenállni. Így hát többször is jártunk fonálboltban, ahonnan ilyen szépségekkel tértünk haza. Téli sapka készül neki belőle.


Én vettem megint egy pamutfonalat, ugyanazt a márkát, mint múltkor.


Kész munkát belőle még nem tudok mutatni, csak egy ilyen bemozdult képet. Ennél azért már jobban állok kötésben, ha minden jól megy, akkor ma befejezem.


Aztán történt velem egy ilyen szerencsétlenség is. Valószínű nem szeretjük egymást, a 3.5mm-es Knitpicks tű és én, ez a második ebből a méretből, ami eltört. Igaz az elsőre Szilárd lépett rá (kellett nekem az ágyon hagyni, ahol ő ugrál), de ez csak úgy fogta magát és kettő lett belőle.


Múlt héten voltunk egyet kirándulni, megnéztük Petäjävesi fatemplomát. (Az ilyen hosszú autóutak hasznosak is egyben, az unalmat félkész munkák (készre)kötésével lehet elűzni. :))
Ha valakit érdekelnek a templomról készített képeink, az alábbi fotóra kattintva megnézheti az összeset, nem akartam ebbe a bejegyzésbe bezsúfolni őket.

2009. június 18., csütörtök

Piros-sárga

Kedves ismerősöm pöttöm kislányának készült ez a pamutsapka, szép lányos színekben. A minta ugyanaz, mint Szilárd téli sapkájánál.


Kislány sapka
Modell: Suvi-Tuuli-myssy, Ullaneule
Fonál: Novita Tennessee (100% mercerezett pamut), 58g
Kötőtű: 3.5 mm